A Bátai Református Templom az utcavonaltól kissé beljebb, rendezett környezetben álló, félkörívesen záródó, egyhajós épület, amelyet kontyolt nyeregtető fed, utcai homlokzata előtt pedig enyhén előrelépő torony emelkedik. A torony tengelyében nyíló főbejárathoz kétkarú, téglakorláttal kísért lépcső vezet, amely hangsúlyos felvezetést biztosít a templomhoz. A torony tömbjét lizénák keretezik, a bejárat fölött fekvő, ovális ablak nyílik. A homlokzat szélein szintén lizénák futnak, a torony második szintjét egyszerű párkány választja el, és félköríves ablak tagolja. A harmadik szinten hasonló kialakítású nyílás található, felette mind a négy oldalon órahely került kialakításra. A templom északi oldalát három, a délit két hosszú, szegmensíves záródású ablak tagolja, valamint egy szegmensíves, kétszárnyú fakapu. A szentély tengelyében egyetlen szegmensíves záródású nyílás látható.
A toronyalj két négyzetes pillérre támaszkodik, tere kolostorboltozatos. A templom egyhajós belső terét sík, kazettákra osztott fafödém fedi; a kazetták díszítetlenek, fehér színűek, keretléceik piros és zöld csíkozást kaptak. A mennyezet közepén festett, csillag alakú farátét található. Az ablakok enyhén rézsűs keretben ülnek, hatosztatúak. A nyugati oldalon elhelyezett, kihasasodó fa karzat mellvédjét függőleges lécek tagolják, alján fűrészelt ívsor fut végig. Az apszist két, négyzetes posztamensen álló, hengeres téglaoszlop tartja; mellvédje alul félköríves kiképzésű, lécekkel tagolt. A karzatmellvéd folytatásaként az épített oszlopokat is befoglalva farostlemezzel zárták le a teret, amelybe egyszárnyú, felső részén üvegezett ajtó vezet, két oldalán négyzetes ablakokkal. Mögötte lépcső vezet fel a karzatra. A hajó északi oldalán, a két ablak között fából készült papiszék és szószék áll.
A templom eredetileg 1828-ban épült, azonban 1849 júliusában tűzvész pusztította el. Újjáépítése az 1850-es években kezdődött meg, ekkor nyerte el mai formáját. A belső berendezés jelentős részét a 19. század végén készítették: a szószéket és a Mózes-széket Neidenbach Péter asztalos alkotta meg 1883-ban. A templom orgonája Angster József pécsi orgonaépítő műhelyéből származik, 1887-ben készült, és a korszak egyik jellegzetes, kiváló minőségű hangszere. A templom két harangja közül a nagyobbik a 20. század elején készült, a kisebb pedig a 19. század második felének harangöntő hagyományait képviseli.
