A Bogyiszlói Református Templom az utcavonalon szabadon álló, egyhajós épület, amely félkörívesen záródó hajóval és nyeregtetővel készült, déli homlokzata előtt pedig enyhén előrelépő torony emelkedik.
A templom keleti oldalán nyeregtetővel fedett előcsarnok található, falában másodlagosan beépítve Sarlay Gerson 1863-as sírköve, amely a település 19. századi zsidó közösségének egyik fennmaradt emléke. A templom belső tere csehsüveg boltozatos, a hajó mindkét végén pilléres, boltozatos karzat húzódik, mellvédjük balusztrádsoros díszítést kapott. A berendezés jelentős része az építés korából származik, ami ritka egységességet ad a templomnak. A templom orgonája 1892-ben készült, Angster József pécsi orgonaépítő műhelyének munkája, amely a korszak egyik legjelentősebb hazai orgonaépítő dinasztiájához köthető. Az előcsarnok 1822-ben épült, ami arra utal, hogy a gyülekezet már a 19. század elején is jelentős létszámmal rendelkezett, és igény mutatkozott a templom bővítésére, korszerűsítésére. A templom telkén található a lelkészlak is, amely a 19. század folyamán a helyi református közösség szervezeti és lelkipásztori életének központja volt.
A templom déli homlokzatán álló torony tömbjét lizénák tagolják, a bejárat fölött fekvő, ovális ablak nyílik. A torony második szintjét egyszerű párkány választja el, félköríves ablak töri át, a harmadik szinten hasonló kialakítású nyílás található, felette mind a négy oldalon órahely. A templom északi oldalán három, a délin két hosszú, szegmensíves záródású ablak sorakozik, mellettük egy szegmensíves, kétszárnyú fakapu. A szentély tengelyében egyetlen szegmensíves záródású nyílás látható.
A toronyalj két négyzetes pillérre támaszkodik, tere kolostorboltozatos. A templom egyhajós belső terét sík, kazettákra osztott fafödém fedi; a kazetták díszítetlenek, fehérek, keretléceik piros és zöld csíkozást kaptak, középen festett, csillag alakú farátét található. A nyugati oldalon elhelyezett, kihasasodó fa karzat mellvédjét függőleges lécek tagolják, alján fűrészelt ívsor fut végig. A szentélyt két, négyzetes posztamensen álló, hengeres téglaoszlop tartja, mellvédje alul félköríves kiképzésű, lécekkel tagolt. A karzatmellvéd folytatásaként az épített oszlopokat is befoglalva farostlemezzel zárták le a teret, amelybe egyszárnyú, felső részén üvegezett ajtó vezet, két oldalán négyzetes ablakokkal; mögötte lépcső vezet a karzatra. A hajó északi oldalán, a két ablak között fából készült papiszék és szószék áll.
A templom építéstörténete szorosan kapcsolódik Bogyiszló 18–19. századi református közösségének megerősödéséhez. A település a török kor után újratelepült, és a református gyülekezet a 18. század végére már jelentős szerepet töltött be a környék vallási életében. A templom mai formáját az 1822-es bővítést követően nyerte el, amikor az előcsarnok és a torony is korszerűsítésre került. A templom telkén álló lelkészlak a 19. században a helyi egyházi igazgatás és oktatás fontos helyszíne volt, hiszen a bogyiszlói reformátusok hosszú ideig saját iskolát is fenntartottak.
