Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Boldvai Református Templom Építészeti adatok Építményfajta: templom Helyszín 3794 Boldva Szabadság tér 7. Helyrajzi szám: 357 Koordináták: 48.220053, 20.782589 Egyházi struktúra Tiszáninneni Református Egyházkerület Abaúji Református Egyházmegye Boldvai Református Egyházközség Védettségi adatok Védetté nyilvánítás éve: 1950 Védettség jogi jellege: nemzeti emlék Bírság kategória: I. kategória Műemléki törzsszám: 965 Műemléki azonosító: 2692 title Épület leírása A település nyugati szélén elhelyezkedő keletelt, háromhajós, félköríves záródású románkori bazilika, az oldalhajók keleti végén egy-egy torony áll. Keresztelő Szent János tiszteletére, 1175 és 1180 között emelt bencés kolostorról és templomról az első tudósítás 1203-ból való, amikor az épületet tűzvész rongálta meg. Az 1285. évi tatárbetöréskor a szerzetesek elhagyták kolostort és áttelepültek Somogyvárra, így azután az épület már a település plébánia templomaként szolgált. Az 1550-es évektől került a református egyház használatába. Az 1755-ös tűzvész után északi tornyát vissza kellett bontani, és ezt később sem rekonstruálták már. A templom falazata faragott kövekből készült, melyet a külső síkon tégla köpenyezés vastagít. Az épület bejárata a déli oldalon elhelyezett csúcsíves, bélletes keretezésű kapuzaton keresztül nyílik. A templomhajó nyitott fedélszékes, szentélyapszisát boltozat fedi. Itt találhatjuk a templom nagyméretű mérműves ablakát, valamint díszesen faragott pasztofóriumát is. A szentély aljzatán látható lyukak a Kr. e. 3000 körüli, úgynevezett bükki kultúra lakóházainak cölöpfészkei. A 13. századból származó Pray-kódex tanúsága szerint a templom mellett állt az Antiochiai Szent Margit kápolna, melynek köralaprajzú maradványait sikerült a 20. század végén feltárni. Vissza