Fülöpszállási Református Templom

A település központjában álló, keletelt, egyhajós, félköríves záródású barokk épület, amelynek nyugati homlokzata előtt támpilléres torony emelkedik. 

A templom 1750-ben épült, tornya 1761-ben készült el, majd 1812-ben megmagasították, ami a torony mai arányait is meghatározza. Az összetett sisakú torony első két emeletén mélyített faltükörben egyenes záródású, szemöldökös ablakok állnak, a harmadik szinten félköríves záródású ajtó nyílik, előtte kovácsoltvas erkély, fölötte óra kapott helyet. A torony tér felé néző oldalán félköríves lezárású, szalagkeretes kapu található, zárókövében az 1914-es évszámmal. A templomhajó ablakai szegmensíves záródásúak, az oldalhomlokzaton a négy ablaktengely között függőleges vakolatsávok futnak végig.

A belső tér faloszlopokkal öt részre osztott, csehsüvegboltozatos hajó, amelynek első és utolsó szakaszában kettős oszlopokon nyugvó karzat áll. A karzat mellvédjén, az oszlopok fejezetein és a boltozaton látható stukkódíszítés 1812-ből származik, és a templom egyik legértékesebb művészeti eleme. A padok alatt kőburkolat található, közöttük kelheimi lapokkal. A keleti oldalon magas, fából készült szószék áll, egyszerű, volutákkal díszített koronával, alatta törtvonalú oromzattal ellátott papi szék, előtte pedig alacsony bábkorláttal övezett ovális úrasztala. A templom orgonája 1820-ban készült, Märtz Ádám munkája.

A templom építése idején Fülöpszállás református közössége gyorsan növekedett, és a templom felépítése a gyülekezet megerősödésének egyik legfontosabb jele volt. A torony 1812-es megmagasítása a település rangjának növekedését is tükrözte, hiszen a magasabb torony a környék egyik meghatározó látványelemévé vált. A templom belső stukkódíszei a korai 19. századi alföldi református templomok jellegzetes, de ritkán ilyen épen fennmaradt példái. A gyülekezet a 19. század folyamán több kisebb felújítást végzett, így a templom máig őrzi eredeti barokk karakterét és a későbbi korszakok rétegződő építészeti jegyeit.