Geleji Református Templom

A település főútjától délre, saroktelken szabadon álló, kelet-nyugati tengelyű, félköríves záródású, egyhajós templom, nyugati homlokzata elé kilépő, hagymatagos, laternás sisakú toronnyal.
Főbejárata a toronyaljon keresztül egy félköríves lezárású ajtón át nyílik. A hajó északi és a déli oldalán egy-egy cinterem áll, amelyek közül a déli oldaliank a belső részén egy késő barokk stílusú, kőkeretes kapu található. Az élszedett sarkú toronytestet a párkányok négy részre tagolják, oldalait pilaszterek keretezik. A főbejárat felett nagyobb, majd fentebb egy kisméretű körablak látható, harangablakai félköríves záródásúak. A templomhajó ablakai szegmensíves kőkeretezésű fülkékben állnak, kerek színes üvegbetétekkel vannak díszítve.
A templombelső két végében öntöttvas oszlopokon nyugvó fakarzatok emelkednek.

A hajó síkmennyezetének festése 1894-ben készült neoreneszánsz stílusban. A berendezés 1894-ből való, amelyeket Magyar Gyula mezőkeresztesi asztalos készített. A karzatokon egy-egy tölgyfából faragott, neoreneszánsz stílusú zsoltártábla került elhelyezésre. A szószékkel szemben Geleji Katona István márványból 1939-ben készített emléktáblája található, aki a  faluban született 1589-ben és később erdélyi püspök lett. Kánonokat írt, valamint az úgynevezett öreg Graduált, amely 1649-ben jelent meg nyomtatásban. Az emléktábla felirata: „Kicsiny voltál még s elvittek messze, / Visszahozott anyád szerelme. / Nagy lettél később, neved ma is él, / Emléked híven őrzi ez a nép. N. S.” (Katona Istvánt 6 éves korában elrabolták a tatárok, de édesanyja összeszedte érte a szükséges váltságdíjat és Isten segedelmével kiváltotta fiát.)

Az 1596. október 26-i  mezőkeresztesi csatavesztést követően az addig virágzó Gelej település - 1526 után immár második alkalommal - teljesen elpusztult. A törökök a templomot is lerombolták, a lakosság elmenekült. 1731-ben telepedtek vissza a lakosok, majd  1739-ben Varsányi József lelkész vezetésével templomot kezdtek építeni. 1794-ben Tunyogi Mihály lelkészsége alatt készült el az új kőtorony, 1807-ben pedig felépült az új kőtemplom, amelynek egyes berendezései csak 1813-ra készültek el, felszentelésére pedig 1821-ben került sor. A templom az 1890-es évek elejére életveszélyessé vált, így 1893-94 között teljesen újjáépítették Szívós Zsigmond építész tervei alapján.

Három harangja van. A 750 kg-osat (105 cm) Seltenhofer Frigyes öntötte 1893-ban Sopronban, felirata: „A kútban halva talált Pásztor Lídia emlékére öntették nagyszülei: E. Kis András és E. Kiss Borbála. No.976.”A 350 kg-osat (85 cm) a Budapesti Harangöntő Műhely készítette 1921-ben, felirata: „E. Kiss Bertalan hősi halott emlékére adta anyja…” A 260 kg-os (65 cm) acélharang Diósgyőrben készült 1984-ben.