Hernádszentandrási Református Templom

A település központjában, a főút kiteresedésében, attól északra álló, keletelt, poliginális záródású, támpillérekkel gyámolított, egyhajós templom, keleti oldala előtt toronnyal.
A templom bejárata a toronyaljon lévő, egyenes záródású ajtón át nyílik. Felette egy kisebb és egy nagyobb téglány alakú ablak nyílik. A toronytest széleit lizénák keretezik. A torony legfelső szintjének mind a négy oldalán félköríves záródású harangablakok állnak, felettük az órapárkányt szecessziós sisak koronázza. A templomhajó északi oldala tömör, a déli oldalon kisméretű, félköríves ablakok nyílnak.
A templom valószínűleg 1329 előtt már állhatott, mert a település akkor kapta a már használatban lévő temploma védőszentjéről, Szent Andrásról kapta a nevét. 1696-ban már a reformátusok birtokolták a kőtemplomot. Demeter István lelkipásztorsága idején került sor a templom felújítására és a Türelmi Rendelet értelmében való bővítésére. Így ír erről a szentandrási parókián megtalálható első anyakönyv: „Anno 1792. Renováltatott, és a Nap nyugoti vége felöl meg bővittetett a Templomunk, a Felséges Királyi Toleranciabéli engedelemmel, a Székek is jó rendben szedetvén, mind újonnan készíttettek." Az 1813. évi árvíz a templomot és a parókiát is megrongálta: a kerítés kidőlt, a templom kőfalát kb. „2 lábnyira" mosta a víz, illetve „a Cathedrát is hellyéből kimozdította." Ezután a templomot rendbe hozták, majd 1837-ben új torony is készült, fazsindelyes tetővel. A templom 1893-ban kapta mai is látható, amikor megmagasították a korábban emelt tornyot.