Kisszekeresi Református Templom

A település déli végén, a főutcától nyugatra, arra merőlegesen álló, keletelt, poligonális záródású, támpillérekkel gyámolított, torony nélküli, gótikus templom. Északi falához - a volt sekrestye helye fölött - tetőépítmény kapcsolódik. 

A szentély tengelyében tulipános, rozettás festéssel keretezett kis körablak, mellette két csúcsíves, mérműves ablaknyílás áll. A település első temploma a 12. és 13. század fordulójára datálható. A jelenleg álló épület ettől kissé északra az 1400-as évek végén épült. Drágffy János földbirtokossága idején, a 16. század közepén tért református hitre a gyülekezet, amely aztán átalakította templomát: a boltozatát és a diadalívét elbontották, a nyugati kaput befalazták. Valószínűleg a 17. századból származik a szentély körablaka körüli, leveles tulipánokból, valamint sokszirmú liliomos és küllős rozettákból álló festménytöredéke. 

Díszes szószékkoronáját 1771-ben Vasvári Ódor Gábor, a híres szatmári asztalosmester készítette. A templom déli oldalán, a faragott kőkeretes középkori kapu felett, a Rozsályi Kun család 17. századi epitáfiuma látható. A templom északkeleti falába stilizált rozettával díszített, kőoromzatos keretben lévő, reneszánsz szentségtartó mélyed. A templomtól délre szoknyás, galériás, zsindellyel fedett fa harangláb áll, ami az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 1732-ben épült, harangjának datálása: 1646.

Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története. Kecskemét, 1878 Felhősné Csiszár Sarolta: Népművészetünk emlékei középkori templomaink falfestészetében a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. In.: Hagyomány és változás a népi kultúrában. Szerk.: Szabó Sarolta. Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005.