A település központjában, útelágazódásban, szabadon álló, keletelt, egyhajós nyugati tornyos templom, melynek északi és déli oldalához bejárati előcsarnokok kapcsolódnak.
A jelenlegi templom helyén egy maradványaiban ma is látható 11. században épült, kő rotunda állt. A 13. század első harmadában a körtemplom mellé, annak déli oldalának elbontása után egy új templom épült, melynek hossza 25 méter, szélessége 8,7 méter és eredeti magassága legalább 8 méter volt. Nyugati főkapuja, háromlépcsős bélletű, leveles oszlopfejezetű oszlopokkal tagolt, román stílusú bejárat. A templom nyugati falazott karzattal, nyugati toronypárral, két nyugati és négy déli ablakkal rendelkező hosszházzal, keleten a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel készült.
Berekböszörmény 1567-ben már reformált egyház volt. Várad török ostroma idején, 1660-ban, egy török támadás következtében teljesen leégett és lassan visszatelepülő lakosok 1678-ban kezdték el a templom helyreállítását, amikor az új tetőzetet és festett kazettás mennyezetet kap. A mennyezetet 1794-ben bevakolták, majd az Egyházközség 1824-ben elhatározza, kibővíti templomát. A középkori templom szentélyét lebontották, és kelet felé meghosszabbították. Elbontották továbbá az épület nyugati végében álló két zömök tornyot, a nyugati karzatot és befalazták a nyugati bélletes főkaput, valamint a déli és nyugati fal ablakait. Helyettük a déli és északi falba új ablakokat vágnak. A templom északi és déli oldalára porticusokat építettek és az addig külön álló, 1784-ben épült, fiatornyos sisakú tornyot összekötik a templom épületével. Ezt követően 1829-ben a templom keleti és nyugati végében fa karzatokat építenek. Áthelyezik a szószéket az épület északi fala mellől a déli mellé és egy új szószék korona is készül, a templom új berendezést kap. A karzatok mellvédeit, a padelőket és a Mózes-széket 1831-32-ben festett virágmotívumokkal díszítették.
Az úrasztala Mári Sándor és neje adományaként 1888-ban készült alabástromkőből.
A templom egy manuállal és pedállal, nyolc regiszterrel rendelkező orgonája 1904-ben készült Országh Antal nagyváradi orgonaépítő mester műhelyében. A hangszer készíttetője és adományozója: Németh János és neje Tóth Judit. Az 1919-es román megszállás idején az orgona sípjainak egy részét a megszálló katonák kiszedték és a templom szőnyegeivel együtt, elvitték. A sípok pótlására 1922-ben került sor, Horváth János és neje Nagy Zsuzsanna adományából.
A templomtorony órája 1786-ban Aszalay István és József debreceni mesterek 78-ik munkájaként készült. Teljes egészében kovácsolt kézimunka. Jelezte, nemcsak az órák, de a negyed- és félórák múlását is. Az 1950-es évek végéig működött.
