Ugrás a tartalomra

Boldvai Református Templom

Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Boldvai Református Templom
Építészeti adatok
Építményfajta:
templom
Helyszín
Helyrajzi szám:
Koordináták:
48.220053, 20.782589
Egyházi struktúra
Tiszáninneni Református Egyházkerület
Abaúji Református Egyházmegye
Boldvai Református Egyházközség
Védettségi adatok
Védetté nyilvánítás éve:
1950
Védettség jogi jellege:
nemzeti emlék
Bírság kategória:
I. kategória
Műemléki törzsszám:
965
Műemléki azonosító:
2692

title

Épület leírása

A település nyugati szélén elhelyezkedő keletelt, háromhajós, félköríves záródású románkori bazilika, az oldalhajók keleti végén egy-egy torony áll. Keresztelő Szent János tiszteletére, 1175 és 1180 között emelt bencés kolostorról és templomról az első tudósítás 1203-ból való, amikor az épületet tűzvész rongálta meg. Az 1285. évi tatárbetöréskor a szerzetesek elhagyták kolostort és áttelepültek Somogyvárra, így azután az épület már a település plébánia templomaként szolgált. Az 1550-es évektől került a református egyház használatába. Az 1755-ös tűzvész után északi tornyát vissza kellett bontani, és ezt később sem rekonstruálták már. A templom falazata faragott kövekből készült, melyet a külső síkon tégla köpenyezés vastagít. Az épület bejárata a déli oldalon elhelyezett csúcsíves, bélletes keretezésű kapuzaton keresztül nyílik. A templomhajó nyitott fedélszékes, szentélyapszisát boltozat fedi. Itt találhatjuk a templom nagyméretű mérműves ablakát, valamint díszesen faragott pasztofóriumát is. A szentély aljzatán látható lyukak a Kr. e. 3000 körüli, úgynevezett bükki kultúra lakóházainak cölöpfészkei. A 13. századból származó Pray-kódex tanúsága szerint a templom mellett állt az Antiochiai Szent Margit kápolna, melynek köralaprajzú maradványait sikerült a 20. század végén feltárni.

Vissza