Debreceni Református Nagytemplom

Debrecen történelmi belvárosának szívében, a Piac utca látványtengelyében álló, keresztirányú, egyhajós, klasszicista templom, amelynek északi és déli végét íves apszisok zárják le. Főhomlokzatának két tornya között ion féloszlopok tartják a timpanonos főpárkányt, amely felett baluszteres oromzat fut végig. A Nagytemplom helyén már az Árpád-korban is állt templom, amelynek pusztulása után 1297 és 1311 között gótikus csarnoktemplom épült. Ez 1564-ben leégett és újjáépítésére sok évtizedig nem volt lehetőség. Végül Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György támogatásával 1628-ban valósulhatott meg az új András-templom. E mellé 1642-ben épült fel a vakolatlan téglafalazatú Verestorony, amelyben 1636-ban helyezték el azt az 56 mázsás harangot, amelyet I. Rákóczi György a harmincéves háborúban zsákmányolt ágyúkból öntetett. A templomot 1707-ben a császári csapatok vandál módon megrongálták, majd az 1802-es nagy tűzvészben leégett. Az újjáépítés szinte azonnal megindult Péchy Mihály tervei alapján, de a később pénzügyi okokból módosuló terveket már Thallherr József építész készítette. Péchy eredeti terveiben a tornyok között kupola magasodott volna, végül a belső teret csehboltozattal fedték le, és a homlokzaton díszes frontgalériát építettek Rabl Károly tervei alapján. Az építkezést 1823-ra fejezték be. Legnagyobb református templomunk egyben nemzeti emlékhelyünk is, ahol 1849. április 14-én kimondatott a Habsburg-ház trónfosztása, és kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot.

Magyar Nemzeti Digitális Archívum 

Hungaricana Közgyűjteményi portál