Ugrás a tartalomra

Kisszekeresi Református Templom

Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Kisszekeresi Református Templom
Építészeti adatok
Építményfajta:
templom
Helyszín
Helyrajzi szám:
Koordináták:
47.970917, 22.630967
Egyházi struktúra
Tiszántúli Református Egyházkerület
Szatmári Református Egyházmegye
Kisszekeresi Református Egyházközség
Védettségi adatok
Védetté nyilvánítás éve:
1953
Védettség jogi jellege:
nemzeti emlék
Bírság kategória:
II. kategória
Műemléki törzsszám:
6013
Műemléki azonosító:
8275

title

Épület leírása

A település déli végén, a főutcától nyugatra, arra merőlegesen álló, keletelt, poligonális záródású, támpillérekkel gyámolított, torony nélküli, gótikus templom. Északi falához - a volt sekrestye helye fölött - tetőépítmény kapcsolódik. 

A szentély tengelyében tulipános, rozettás festéssel keretezett kis körablak, mellette két csúcsíves, mérműves ablaknyílás áll. A település első temploma a 12. és 13. század fordulójára datálható. A jelenleg álló épület ettől kissé északra az 1400-as évek végén épült. Drágffy János földbirtokossága idején, a 16. század közepén tért református hitre a gyülekezet, amely aztán átalakította templomát: a boltozatát és a diadalívét elbontották, a nyugati kaput befalazták. Valószínűleg a 17. századból származik a szentély körablaka körüli, leveles tulipánokból, valamint sokszirmú liliomos és küllős rozettákból álló festménytöredéke. 

Díszes szószékkoronáját 1771-ben Vasvári Ódor Gábor, a híres szatmári asztalosmester készítette. A templom déli oldalán, a faragott kőkeretes középkori kapu felett, a Rozsályi Kun család 17. századi epitáfiuma látható. A templom északkeleti falába stilizált rozettával díszített, kőoromzatos keretben lévő, reneszánsz szentségtartó mélyed. A templomtól délre szoknyás, galériás, zsindellyel fedett fa harangláb áll, ami az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 1732-ben épült, harangjának datálása: 1646.

 

Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története. Kecskemét, 1878 Felhősné Csiszár Sarolta: Népművészetünk emlékei középkori templomaink falfestészetében a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. In.: Hagyomány és változás a népi kultúrában. Szerk.: Szabó Sarolta. Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005.

Vissza