Ugrás a tartalomra

Bakonszegi Református Templom

Bakonszegi Református Templom
Építészeti adatok
Építményfajta:
templom
Építés ideje:
1784
Helyszín
Helyrajzi szám:
Koordináták:
47.18582, 21.43833
Egyházi struktúra
Tiszántúli Református Egyházkerület
Bihari Református Egyházmegye
Bakonszegi Református Egyházközség
Védettségi adatok
Védetté nyilvánítás éve:
2005
Védettség jogi jellege:
nemzeti emlék
Bírság kategória:
II. kategória
Műemléki törzsszám:
11114
Műemléki azonosító:
12564

title

Épület leírása

A Bakonszeg egykori településközpontjában, az utcavonalra szerkesztve áll a református templom, amely szabadon álló, egyhajós, egyenes záródású épületként a 18. század második felének alföldi protestáns templomépítészetét képviseli. Nyugati homlokzatát hagymasisakos torony uralja, déli oldalához pedig téglány alaprajzú, kontyolt nyeregtetős előtér kapcsolódik. A templom építése 1779-ben kezdődött, és 1784-ben fejeződött be, amikor a gyülekezet már kellő erőforrással rendelkezett egy nagyobb méretű kőtemplom megvalósításához.

A hajó déli oldalhomlokzatához csatlakozó előcsarnok félnyeregtetős kialakítású, amely a korszak vidéki református templomainak jellegzetes megoldása. A nyugati homlokzat elé lépő, kétszintes torony alsó szintjéhez lépcsőzötten képzett, vízvetős, rézsűs támpillérek kapcsolódnak, biztosítva a torony statikai megerősítését. A bejárati ajtó egyenes záródású, felette körablak nyílik. A torony felső szintjének magasabb alsó zónáját minden oldalon félköríves ablak töri át, a szintet órapárkány zárja le. A tornyot két oldalról a hajó íves oromfala fogja közre, ami harmonikusan kapcsolja össze a templom tömegét. A hajó ablakai könyöklőpárkányosak és félköríves záródásúak, a középső tengelyekben álló ajtók pedig szegmensíves kialakításúak. Az előcsarnok déli oldalán szegmensíves bejárat található. A hajó tetőszerkezete a torony felőli rövid szakaszon bádoglemezzel fedett, ami későbbi felújítások eredménye.

A toronyalj boltozott, az előcsarnok síkfedésű. A háromtengelyes hajó síkmennyezetes, két végében fa karzat húzódik. A déli fal egykori bejáratát később befalazták, középtengelyében ma falazott, oldalfeljárós szószék áll, amelynek poligonális alaprajzú fa hangvetője koronaszerű kiképzésű. Mindkét karzat középen két faoszloppal alátámasztott, háromszakaszos, kazettás famellvéddel készült; a keleti karzatra egykarú falépcső vezet, míg a nyugati karzatra a torony mellett épített toldalékon keresztül lehet feljutni. A nyugati karzaton áll az egymanuálos orgona, amelyet felirata szerint Váradi Miklós készített 1939-ben, majd Ócsai László újított fel 1998-ban. A templom két harangja közül a nagyobb Szlezák László budapesti műhelyében készült 1924-ben, a kisebb pedig Hilzer Ignác bécsújhelyi harangöntő munkája 1873-ból. A templom fa berendezéseinek jelentős részét – köztük a karzatok, padok és egyéb asztalosmunkák elemeit – Molnár Mihály készítette, aki a 19. század végének és a 20. század elejének meghatározó helyi mestere volt.

Vissza