A település főútja mentén, az utcavonaltól távolabb elhelyezkedő két oldalszárnnyal bővített, nyugati tornyos, íves záródású barokk templom.
A jelenlegi templom harmadik temploma a településnek. Az első templomot 1423-ban említik először, ez egy Árpád-kori gótikus templom volt, Szent András apostol tiszteletére szentelve. Pontos helyét, elhelyezkedését nem ismerjük.
A második templomot Petneházyné Király Anna bajomi földbirtokosnő a várban – mert Bajomnak vára is volt –, a várnak délre eső részében, az ún. oltalom várában építtette. Ezt a templomot fából építették, falai sövényből készültek, és 1618-ra már el is készült. Ez a templom azonban az idők folyamán tönkrement, és életveszélyessé vált a benne való tartózkodás. Ezért az egyház akkori vezetői elhatározták, hogy új templomot építenek. Többször is kérelmezték, hogy kőből, téglából építhessenek templomot, végül személyesen Mária Terézia királynőhöz mentek Bécsbe. Kérelmükre válasz érkezett, ebből az iratból világosan kiderül, hogy 1757-ben az új templom építésére csak olyan feltétellel nyertek engedélyt a bajomiak, ha új templomukban nem lesz magasabb a téglázat a föld színénél két mértani lábnyi magasságnál. Ha magasabbra akarják rakni az épületet, megtehetik, de csak sárból, amiből akár tornyot is építhetnek. A hatóság számítása átlátszó volt, ily módon akarták megakadályozni a bajomiakat abban, hogy időtálló templomot építsenek.
A templomot 1757-ben kezdték el építeni. A biharnagybajomiak ötletesen játszották ki a hatóságokat, kőből, téglából építkeztek, de eközben folyamatosan hordták rá a falazatra kívülről a homokot, vigyázva arra, hogy a homokrakástól számítva 2 mértani lábnyi magasságnál ne legyen magasabb a téglázat. A templom 1760-61-re lett kész. 1761. november 30-án, advent első vasárnapján szentelték fel. A torony építéséhez 1785. július 13-án kezdtek neki. Téglából építették a már meglevő alapra, amelyet a templom építésekor már leraktak. 1787-ben fejeződtek be a torony építésével kapcsolatos munkálatok. Eredetileg egyhajós volt a templom, de 1802-ben egy nagyobb kőből álló portikust ragasztottak az asszonyok számára a templom északi részéhez. 1804-ben készültek el a padok, a szószék, a mennyezet. 1824-ben készült el a déli portikus. Az idők folyamán több renoválásra is sor került. 1944-ben a háború következtében a templom fala, teteje, és a torony sisakja erősen megrongálódott. A háború okozta károkat 1947-48-ban javították ki.
