A település központjában, több út találkozásánál emelkedő kisebb dombon áll a két, egymáshoz kapcsolódó templomból álló együttes: egy középkori eredetű, keletelt, egyhajós templom, valamint annak délkeleti sarkához illeszkedő, késő barokk kori, szintén egyhajós épület. A régebbi, téglalap alaprajzú, nyeregtetős templom délkeleti sarkánál lépcsőzetes támpillérekkel megerősített torony áll, amely a hajó síkjából előrelép. A támpillérek közé épített, félnyeregtetős előtérből nyílik a bejárat, fölötte feliratos táblával. A hajó déli oldalán csúcsíves, élszedett kőkeretű kapu látható, a déli és nyugati falakon újabb ablakok mellett egy-egy félköríves, rézsűs nyílás is megmaradt. A belső tér síkmennyezetes, az apszist dongaboltozat fedi, a nyugati oldalon falazott oszlopokra támaszkodó fakarzat áll. A hajó déli falában kisebb falfülkék, a diadalív északi oldalán pedig kőkeretes fülke mélyed.
A középkori templomot 1789-ben, a másik templom építésekor alakították át, ekkor bontották el részben a szentélyt, és feltehetően ekkor készült a torony is, amelyet később gótizáló részletekkel láttak el. A késő barokk templom félköríves záródású hajója kontyolt nyeregtetővel fedett, délkeleti homlokzata előtt torony áll, amely vázadíszes féloromzatokkal kapcsolódik a hajóhoz. A toronyaljba vezető kapu szemöldökgyámos, füzérdíszes kőkeretű, felette 1801-es évszámot viselő márványtábla. Az északkeleti oldalon kőkeretes kapu található, fölötte kőtábla 1789-es évszámmal, a délnyugati oldalon pedig aszimmetrikusan elhelyezett bejárat nyílik. A hajót csehsüveg boltozat, az apszist félkupola fedi, mindkét végében falazott, síkmennyezetes karzat áll. A berendezés a 18. század végéről származik, Németh József és Török János munkája. Az orgona 1926-ban készült az Angster-orgonagyárban.
A templomegyüttest a német ajkú református közösség építtette 1789 és 1801 között, a gróf Limburgh–Styrum család támogatásával. A templom előtt ma is áll az I. és II. világháborúban elesettek emlékoszlopa, amely a gyülekezet 20. századi történetének fontos mementója. A két templom egymás mellé építése ritka megoldás, amely jól mutatja a közösség növekedését és azt a törekvést, hogy a régi szentélyt ne bontsák el teljesen, hanem új funkcióval illesszék a későbbi épülethez. A templomok környezetét a 19. század folyamán többször rendezték, a dombtetőn álló elhelyezés pedig máig meghatározza Nagyszékely településképét.
A gyülekezet történetében különösen fontos szerepet játszott, hogy a reformátusok már a 17. század elején jelen voltak a faluban, így a templomegyüttes nemcsak építészeti, hanem identitásképző jelentőséggel is bír. A két templom együttese ma is jól érzékelteti a közösség több évszázados folytonosságát és alkalmazkodóképességét.
