Rudabányai Református Templom

A település északi végében elhelyezkedő, eredetileg kelet-nyugati tengelyű, támpilléres, egyenes záródású, torony nélküli gótikus templom, melynek nyugati homlokzata előtt bejárati csarnok áll. 

A réz- és ezüsttermelése révén meggazdagodott bányavárosban a 14. században épült a háromhajós, hálóboltozatos csarnoktemplom, amely a 16. századi törökdúlás során romossá vált. 1664-65-ben állította helyre az épület épen maradt nyugati részét a református gyülekezet. Ekkor a templomot kelet felől egy fallal lezárták, ennek közepére egy, az elpusztult részből maradt későgótikus ablakot helyeztek át, és a korábbi boltozat helyett deszkamennyezettel fedték le a templomhajót. 

A templomtól délre 1896-ban épült hagymakupolás, fazsindely borítású harangtorony, amely magába foglalja a 18. század végén emelt fa haranglábat. A déli kapu eredeti csúcsíves kőkeretében van elhelyezve a templom 14. századi vasajtajának hiteles másolata. Felületét vaspántokkal rombusz alakú mezőre tagolták, ezekben Anjou-címerek, mesterjegyek és német nyelvű felirat láthatók. 

A templomhajó 120 táblából álló festett famennyezettel van díszítve, amely jórészt Contra András és Mátyás 1758-as munkája. A korábbi, 17. századi famennyezetből csak a mestergerenda, valamint az azt alátámasztó oszlop, és 6 eltérő színezésű tábla maradt meg. A mennyezettel egyidőben készült a papi szék és a padelőlapok festése is. Az északi falon lévő két falképtöredék Szent Zsófiát és gyermekeit, valamint Szent Ilonát ábrázolja. Az 1430 tájára datálható képek az itáliai trecento hatását mutató, magas színvonalú, művészi alkotások. A keleti falon két vörösmárvány sírkő áll: a jobboldali Perényi Istvánnak, Zsigmond király étekfogó mestere számára készült 1437-ből, a baloldali Saurer Erhard bányaprovizoré 1576-ból.