Tiszacsegei Református Templom

A település főútja mellett, útkereszteződésben álló, keletelt, poligonális záródású, egyhajós templom, nyugati homlokzata elé enyhén kilépő, gúlasisakos toronnyal. A 14-15. században épített gótikus templomnak egykor támfalas szentélye volt, ennek nyomai és a déli oldalon két középkori ablakának kerettöredékei ma is láthatók. 

Lázár deák 1528-as térképén a templomot erődített, bástyával körülvett, lőréses tornyú, mellvédes épületként ábrázolja. A templomot 1596-ban krími tatárok rombolták le. A bujdosásból visszatért lakosság 1621 táján rendbe hozta, de már nem az eredeti formájában. A leomlott torony helyébe fából emeltek haranglábat. Templomot 1856-1887 újjáépítve kibővítették és ahhoz új kőtornyot is emeltek. Ennek alapkőletételekor, Vay László földesúr és felesége jelenlétében, „a torony talapzata utca felőli külső szöglete alá tétetett egy okirat, mely az akkori körülményeket kimerítőleg tartalmazza, egy üveg bort, a pénzek mindegyikéből egy-egy példány, amelyhez az aranyat és az ezüst tallért Gróf Vay László szolgáltatta.” A templom építőkövét, a vulkáni tufát, Tokaj környékéről a Tiszán hajón szállították a helyszínre. A templomhoz a középkorban déli oldalon elterülő temető is tartozott, ahova csegeiek egészen 1787-ig temetkeztek, a helyben szokásos keletelt módon.