A főút kiszélesedő szakaszán, az utcavonalra merőlegesen áll a keletelt, egyhajós, egyenes záródású, nyugati homlokzati tornyos, nyeregtetős templom.
A torony délnyugati sarkához lépcsőzetes kerítésfal csatlakozik, benne egyenes záródású, kőkeretes ajtóval és egy újabb kori kapuval. A torony déli oldalán válltagos, festett és faragott barokk ajtószárnyakkal ellátott kapu nyílik, eredeti vasalatokkal. A nyugati homlokzaton tardosi mészkőbe vésett kronosztikonos építési tábla látható, fölötte a karzatszinten szegmensíves ablak. A főpárkány felett a torony egyenes vonalú féloromzatokkal kapcsolódik a hajóhoz, ebben a magasságban a hajó oldalain fekvő ovális ablakok nyílnak. Az osztópárkány fölötti, lizénákkal keretezett felső szinten mélyített faltükörben félköríves, szalagkeretes harangablakok sorakoznak. A tornyot az órapárkány fölött párnatagos, laternás sisak koronázza.
A templomhajó oldalhomlokzatait lizénák tagolják három mezőre, amelyekben füles keretelésű, szegmentíves záródású hajóablakok állnak. A déli oldal középtengelyében nyeregtetős cinterem található, szegmentíves bejárattal. A keleti végfal egytengelyes, szegmentíves záródású ablakkal áttört.
A dongaboltozatos cinteremből válltagos kőkeretes ajtó vezet a síkmennyezetes templomhajóba, amelynek barokk, festett ajtószárnyai eredeti vasalatokkal maradtak fenn. A templomtér északi falán copf stílusú szószék áll, hatszögű kosárral és négyzetes hangvetővel. A keleti végben két festett, faragott faoszlopra támaszkodó, fagerendákon nyugvó karzat húzódik, festett táblás famellvéddel. A nyugati orgonakarzatot csavart faragású oszlopok tartják, festett táblás mellvédjén református címerrel.
A templom 1784–1785 között épült, a padsorok 1802-ben készültek el, a toronyórát 1808-ban helyezték el. 1829-ben tűz pusztította el a templomot és a tornyot, amelyet 1859-ben állítottak helyre, majd 1882-ben ismét felújították a toronysisakon lévő évszám tanúsága szerin. A második világháború végén, 1945-ben szovjet katonák a faberendezés egy részét elpusztították, a hajót istállóként használták, az orgona pedig megsemmisült. Az 1950-es években új padsorokat készítettek és a berendezést helyreállították.
A templom mellett délre álló parókia eklektikus stílusú, 4+1 tengelyes épület, amely egy 19. századi, hosszú téglány egytraktusos alaprajzú lakóház századforduló idején épült, utcafronti, L alakú bővítésével jött létre.
