Abaújkéri Református Templom

A település központjában álló, keletelt, támpillérekkel gyámolított, románkori eredetű templom. A téglalap alaprajzú hajóhoz egy keskenyebb, alacsonyabb, megközelítőleg négyzetes, egyenes záródású szentélyrész csatlakozik. A templom nyugati bejárata fölött szerény méretű huszártorony áll. A hajó déli oldalán három románkori résablak, két gótikus ablak, a szentély déli és keleti oldalán pedig egy-egy kisebb, keskeny gótikus ablak látható. Szintén a hajó déli oldalán egy befalazott kőkeretes ajtónyílás is van. A templom bejárata a nyugati főhomlokzaton lévő újkori ajtón keresztül nyílik, felette kis ablak. A hajó famennyezetes, a szentélyt öntött, kő dongaboltozat fedi. 

A templom alaprajzi elrendezése, méretei, a hajó és a szentély arányai, a szentély dongaboltozata, keskeny, gótikus ablakai, valamint a templom külső megjelenése, tömege arra utal, hogy a templom építése 13-14. század fordulóján történt. A templomot a 15. században gótikus stílusban átépítették. A reformációban a templom és a nép reformátussá lett, azóta református a templom. A templom 1857-ben leégett. A tűz után vették észre, hogy képek lehettek a vakolat alatt, de ezeket a mai napig nem tárták fel. A templomot 1858-ban újjáépítették. A szentély északi falában egy vasszekrényben őrzik Kis Borbála portréját, aki 1874-ben Abaújkéren tartózkodott szüleinél látogatóban, amikor egy ott pusztító tűzvészben gyermekével együtt megégett. Édesanyja adományt tett az egyháznak, hogy helyezzék el a templomban gyermeke képét.