Szakszavak

Ablakbéllet ferde kiképzése.

Oszlopokkal, pillérekkel közrefogott; továbbá háromszögű, illetve íves orommezővel koronázott fülke vagy nyíláskeretelés.

A templom félköríves, négyszögű vagy sokszögű térbővülete.

Építőművészeti forma, az építészet szabályaira utaló díszítés.

A koronázópárkány feletti térdfal, tömör vagy áttört mellvéd.

Bábos korlát.

Nyílásoknál a külső és belső falsík közötti falrész.

Kőből vagy téglából épült íves tartó.

A boltozat szerkezeti elemei (bordaívei) által határolt felület.

Kőből vagy téglából épült, íves felületű, önhordó térlefedő szerkezet.

Több egységből álló boltozat formailag lehatárolt, szerkezetileg önálló tagja. Az egyes szakaszokat hevederívek, illetve az azokat alátámasztó oszlopok, pillérek választják el egymástól.

Jellemzően gótikus boltozatok szerkezeti vázát jelentő, teherhordó szerepet betöltő kő- vagy téglaív.

Szálfákból, illetve gerendákból épített fal, amelynek elemei egymáson fekszenek, a falsarkoknál csapolással csatlakoznak.

Bejárati előcsarnok vagy oldalépítmény, korábban a templomot övező erődfalon belüli temetkezési hely.

Négyzetes alaprajzú tér és az afeletti kupola közötti, gömbháromszög alakú boltozati elem.

Félgömbből származtatott, laposívű boltozatforma.

A bordás keresztboltozatnak további bordákkal történő megosztása révén létrejövő boltozatforma.

Két körszeletből álló ívforma, a gótikus stílus legjellemzőbb szerkezeti eleme.

Épületek keletkezési ideje.

Középkori templomokban a szentélyrészt a templomhajótól elválasztó boltív, amelynek elnevezése a jellemzően itt felfüggesztett diadalkeresztre utal.

Az egyirányban görbülő boltozatok alaptípusa; félhenger alakú boltozat.

A templom elhunyt patrónusának, illetve családtagjainak emlékére állított, díszes keretű dombormű vagy feliratos tábla.

Kisméretű, négy- vagy nyolcszögletű, gúlasisakos torony. A fa harangtornyok törzsének felső sarkaira illesztett díszítőelem, amely egy galériás, sisakkal fedett, zászlóval és almával van koronázott tornyocskát mintáz.

Derékszögben megtört vonalú pálcatagból alakított párkánydísz.

Meredek sátortető; jellemzően a négyzet négy sarkának letompításával kialakuló nyolcszögletű, hegyes gúlaforma.

Az összetett toronytető legalsó, a falazott toronyhoz csatlakozó részén (a szoknyán) hagyma alakú kiszélesedés.

Késő gótikus mérművek halhólyagra emlékeztető, csepp alakú motívuma.

Félköríves, felületbe metszett (homorú) építészeti tagozat.

Az épület tetőgerincén felül magasan kiugró fa- vagy vasszerkezetű karcsú tornyocska.

Félköríves vagy csúcsíves alakú vakívek sorozatából álló párkánydísz.

Középkori templomok telepítésének egyik alapelve szerint épült, kelet-nyugati tengelyű (védőszent névnapján a felkelő Nap irányába tájolt) templom.

Észak-Bajorországból származó, sárgás-szürkés színű, nagyméretű kőlap, amely a Föld eddig ismert legkeményebb és legtömörebb mészköve. A kibányászott kőtömböket a barokk korban a Duna melletti Kelheim városának kikötőjén keresztül szállították szerte Európába, innen eredeztethető a neve.

Négyszög alaprajzú tér lefedésére alkalmazott, két dongaboltozat kereszteződéséből származó boltozatforma.

A kazettásmennyezetek központi, fontos üzenetet hordozó, jellemzően feliratos kazettája.

Eredeti jelentése kincs, ereklye; a református szóhasználat szerint úrvacsorai, illetve keresztelői edényeket jelent.

Falvastagítás szerkezetmegerősítés céljából, jellemzően az eredeti anyagtól eltérő építőanyaggal (pl. kőfalat téglával erősítenek meg).

Szabályos, négyszög alakú hasábbá faragott építőkő, melyet leginkább az épület sarkainak megerősítésére használtak.

Sokszög vagy kör alaprajzú, ablakokkal megnyitott toronyrész.

Falsáv; a fal síkjából kiálló, pillért utánzó kifalazás vagy vakolatsáv.

Kazettás mennyezeteken a födémsíkból kiemelkedő, nagyméretű, jellemzően téglatest formájú díszítőelem, amelynek belső terében helyezték el az egyházközség legfontosabb dokumentumait.

Ablakok felosztására szolgáló, geometrikus motívumokból álló kőrács.

Gótikus ablaknyílást kettéosztó mérmű.

Negyed-, fél- vagy háromnegyedkör keresztmetszetű építészeti tagozat.

Az összetett toronytető legalsó, a falazott toronyhoz csatlakozó részén (a szoknyán) egy klasszikus görög formaelemre, a torus-ra (vánkosra) emlékeztető kiszélesedés.

Az épület homlokfalának felső szegélyét koronázó, változatos formájú díszítménysor.

Falba mélyített szentségtartó fülke, a tabernákulum elődje. Középkori templomok esetén jellemzően a szentélyrész északi falában található. A református templomokban a Biblia vagy a klenódiumok elhelyezésére szolgálhatott.

Sövényfal vagy vesszőfal, amely karók közé rögzített, sárral betapasztott vesszőfonadékból áll.

A barokk palotaépítészetben használatos fogalom; az épület reprezentatív (jellemzően első emeleti) szintje.

Templomoknak a nyolcszög háromoldalából kialakított zárófalazata.

Bejárati (oszlopos) előcsarnok.

Körtemplom; a Kárpát-medencében a 10. század kezdetétől használatos térforma.

Díszes templomi ülőhely, jellemzően háttámlás, előlapos padsor; a középkorban a patrónus vagy kegyúr és hozzátartozói helye.

Kettős görbületű — alul domború, felül homorú — ívszárak, amelyek középen egy csúcsban találkoznak; a gótika jellemző díszítő motívuma.

Íves formájú konzol, amely a kapu szemöldökkövét (áthidalóját) tartja.

Szószék feletti díszes hangvető.

Házacska formájú szentségtartó fülke, amely jellemzően a középkori templomok szentélyrészének északi falán található. Később az épített szerkezettől független, önálló tárgy lett. A református templomokban a Biblia vagy a klenódiumok elhelyezésére szolgálhatott.

A kupola alaprajzát követő hengeralakú faltest, amelyben elhelyezik a kupolateret megvilágító nyílásokat.

Templom külső falához támaszkodó négyszög alapú, fölfelé lépcsőzetesen keskenyedő pillér.

A templom főbejárata (előcsarnoka) és középkori szentélyrésze közötti egységes belső tér.

Egyenlőszárú háromszög alakú, párkánnyal keretelt orommező.

A torony tetőzete, amelynek részei összetett alakzat esetén felülről lefelé: csillag, alma (vagy gomb), hagyma (vagy kis süveg), laterna, hagyma (vagy párna) és szoknya (vagy süveg).

Finomszemcsés szövetű, vulkáni kőzet. Az Erdélyi-hegységből származó elterjedt építőanyag.

Ajtónyílások fölötti meredek háromszög alakú díszoromzat.