Budapest VIII. kerületében, az Üllői út mentén álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós historizáló templom, délnyugati oldala előtt álló gúlasisakos toronnyal és kapuépítménnyel.
Az 1886-tól kiépülő Tisztviselőtelep református lakossága – templom híján – sokféle helyiségben próbált magának istentiszteleti helyszíneket biztosítani, így a Csillag utcai panzióban, a tisztviselőtelepi Kaszinó dísztermében, a Tűzoltó utcai elemi iskolában, majd a Lorántffy Zsuzsanna Diakonissza Otthon udvarán 1909-ben emelt fatemplomban. Ez utóbbit a háború kitörése után hadikórházaként használta a Vöröskereszt, s csak 1919 után kaphatta vissza a gyülekezet. A háborút követően a trianoni menekültek közül sokan ezen környéken leltek átmeneti szállásra barakknegyedekben, ezek a Régi- és Új Mária Valéria-telep, a Fuvartelep és a Zita-telep voltak. Rendkívül szegényes körülmények között éveken keresztül ezrek tengődtek itt, az ő pásztorolásukra is gondolva jött létre 1921-ben a Külső-Ferencváros-Tisztviselőtelepi Református Missziói Egyházközség.
Már ekkor megfogalmazódott a templomépítés gondolata, s az, hogy a felépítendő templom az első világháborúban elhunyt, jeltelen sírban nyugvó katonák emlékére gondolva az Emlékezet Temploma nevet viselje. Ez alapvetően Zakar Albert, az egyházközségi gondnok kérése volt, aki öccsét vesztette el a háborúban. Az 1915. június 28-i lembergi csatában elesett hőst egy hazájától távoli temetőben temették el, így - sok más gyászoló családhoz hasonlóan – az ő sírját sem látogathatták rokonai. Az isteni vigasztalás és kegyeletteli emlékezés jelképes helyszínéül is építtetett ez a templom.
A székesfőváros 1924 decemberében a Nagyvárad tér mellett az Üllői út mentén található egyik telek használati jogát adományozta a gyülekezetnek és ezzel párhuzamosan országos adománygyűjtés is indult. Kivételes találékonyságról tett tanúbizonyságot az egyházközség
elöljárósága a kisösszegű felajánlások beszedése kapcsán: tégla-, gyalogjáró-, böjti étkezési és padjegyeket bocsátottak ki. Ezekből talán leginkább a gyalogjárójegy igényelhet külön kis magyarázatot: aki vállalta ugyanis, hogy villamos helyett gyalog közlekedik, s az így megspórolt jegyárat a templomépítésre szánja, kaphatott egy gyalogjárójegyet cserébe. A templomtervezés pályázatát Dudás Kálmán építész nyerte, s az építési engedély is kiadásra került 1930. elején. Ekkor az egyházközség döntése értelmében Horthy Miklós kormányzót kérték föl a templomépítés védnökségére. Ennek az ünnepélyes eseménynek, majd az alapkőletételnek a beszámolóját – a hitelesség kedvéért – szó szerint idézzük az egyházközség híradásából: „1930. március 13-án a kormányzó úr kihallgatáson fogadta az egyházközség küldöttségét. A kormányzó úrtól három dolgot kértek. Először: járuljon hozzá, hogy a templom alapkőletétele kormányzóságának tíz éves jubileumához kapcsolódjék. Másodszor: hogy a templom falán elhelyezett táblán elsőként a hősi halált halt öccsének, vitéz nagybányai Horthy Szabolcsnak, Szolnok vármegye főispánjának neve szerepelhessen. Harmadszor: fogadja el a
templom alapkőletételének ünnepségére szóló meghívást. Ez utóbbi kérésnek az adott különös jelentőséget, hogy az államfő először jelent meg református templom alapkőletételén. A kormányzó mindhárom kérésre készséggel igent mondott. Az ünnepi alkalomra 1930. április 15-én került sor, melyen a kormányzó úr neves közéleti személyek kíséretében jelent meg. Az alapkőbe elhelyeztek egy díszes alapokmányt, melyet hatvanketten írtak alá. Az első aláíró maga Horthy Miklós volt, de ott olvasható még gróf Klebelsberg Kunó, gróf Bethlen István, Dr. Ripka Ferenc, Dr. Sipőcz Jenő, Dr. Darányi Kálmán és Dr. Ravasz László aláírása is. Az ünnepségen Ravasz László püspök szolgált. A korabeli beszámolók leírták, hogy az ünnepség alatt hatalmas szélvihar és eső csapott le a többezres gyülekezetre. A kormányzó tiszteletére felépített díszsátor összeomlott és rászakadt az alatta álló előkelőségekre. A Kormányzó úr lélekjelenléte oldotta meg a kínos helyzetet. Az összerogyó sátor egy ponton kiemelkedett, s a ponyvát gyorsan megbontó és felgöngyölítő kormányőrök, rendezők
fedezték fel, hogy a kiemelkedő, sátorrúdnak vélt ’dolog’ a vigyázban álló kormányzó volt, aki fegyelmezetten várta kiszabadítását. A zavartan kapkodó rendezőknek és az ünnepély folytatása miatt hozzá kérdéssel forduló gondnokunknak a kormányzó úr ezt válaszolta: ’Nem vagyunk cukorból, folytassuk az ünnepséget.’ Ezzel példamutatóan helyt állt a váratlan helyzetben. A vihar lecsendesülte után minden felkért vendég, élükön az államfővel, egy ezüstözött kalapáccsal ráütött az alapkőre és ezt mondta: ’Isten dicsőségére, az elesett hősök emlékezetére!’ Ezt a mondatot később bevésték a templom főbejárata fölé, ahol a mai napig
is olvasható. A kormányzó azt a tollszárat, mellyel aláírta az alapokmányt, és az ezüstözött kalapácsot az egyházközségnek ajándékozta, melyeket mind a mai napig őrizzük.”
1931-ben készült el a templomtorony, majd 1932-ben a rendezvénytermet befogadó altemplom, s ugyanebben az évben lett önálló anyaegyházközség a gyülekezet. Végül 1935. szeptember 25-én szentelték fel a templomot. A két harangot (Hála harang és az Ifjúság harangja) 1937-ben öntötték. Az eredeti tervek a templom jobb oldalához kapcsolódóan egy parókiát, bal oldalán pedig egy református elemi iskolát is tartalmaztak, de ez utóbbi pénzhiány miatt nem valósulhatott meg.
Az Üllői út ezen szakaszának beépítése meglehetősen vegyes, de ezen belül üde színfoltot jelent a tágas kertben álló templom, melynek 45 méter magas tornya messziről is vonzza a tekintetet. A templomkülsőre egyértelműen a neoromán stílus jellemző, mind tömegformálásában, mind részletképzésében. A torony a hossztengelyben a templomhajóval összeépítve áll, azon keresztül menve lehet a templombelsőbe jutni. A főbejárat erőteljesen hangsúlyozott kialakítása egy koraközépkori bélletes kapuzat motívumait idézi. Ugyancsak történelmi utalásszerű a bejárat fölötti karzatablak hármas árkádívsora, és a toronytest, valamint a mellette álló lépcsőtornyok kettős ablakai. A homlokzatok díszítése és színezésének árnyalatai a templombelsőben is visszaköszönnek. Az oldalhomlokzatokon három hármas tagolású ablak található, amelyeket félköríves ablakok koronáznak, de ezek már a tetősíkból emelkednek ki, s így - kivált ekkora formai elemnél - kissé szokatlan megoldásnak tűnnek. A torony pártázatos zárópárkányát egy palmettás fonat kíséri körbe. A historizáló-neoromán megjelenés, tömegformálás, mind az alkalmazott díszítő motívumok azt igazolják, hogy a tervező itt is törekszik a magyar történelmi hagyományok felvállalására és egy olyan fényes kor megidézésére, mely a Trianon utáni Magyarországon fájóan hiányozhatott.
A templombelső neoromán elemek mellett már későbarokk, sőt szecessziós stílusjegyeket is hordoz magán. A falak, a dongaboltozat és a mellvédek díszítettsége lizénákkal és stukkódíszekkel, mindezek pasztellszínezettsége, valamint a vegyes anyaghasználat a református elvektől kissé idegen és összességében nem szolgálja maradéktalanul a meghitt, bensőséges hangulatot. A tartószerkezeti elemek belülről láthatóvá tett nagymértékű összetettsége kissé rendezetlen benyomást kelt, különösen a bejárattal szembeni apszisban és annak a hosszházzal történő csatlakozásánál. Az itt kialakított liturgikus térben áll a mózesszékekkel közrefogott, műmárvány-tölgyfa szószék, azelőtt pedig a hasonlóan kialakított úrasztala. A szószék alatt, annak tartóoszlopai között levő vitrinben az elesett hősök neveit tartalmazó album és emléktárgyak láthatóak. A szószéket keretező diadalívbe van belekomponálva az orgona, amely a híres pécsi Angster gyárban készült. Amellett az apszis íveiben háromnyílású árkádívsor van bevágva, - egyértelműen a romanika formavilágának képviselői - s az ezek mögötti karzatok volnának hivatva a kórust befogadni. Mellettük, szintén mindkét oldalon egy-egy mellvédes ajtónyílás található az emeleti szinten, ami egy színházi proszcénium páholy benyomását kelti; szerepük mindenesetre a református liturgia szerint nehezen értelmezhető.
A templom tagadhatatlanul legfigyelemreméltóbb alkotórészei a színes ólombetétes üvegablakok. A történelmi Magyarország vármegyéinek címerei a hármasosztású ablakokon négyesével vannak bemutatva. A hatalmas üvegfelületek kiegészülve a felettük lévő félöríves ablaktáblákkal – melyek szintén színezettek, de geometrikus díszítésük van – csodálatos fényjátékot biztosítanak. Az ilyen nagyméretű ólombetétes ablakok használata – akár figurális, akár ornamentális-geometrikus díszítéssel – a korszak egyik jellegzetessége. A szecesszió utóhatásaként éppúgy értelmezhetjük, mint a népi díszítőformák magasépítészetbe történő átemelésének egyik lehetséges útjaként.
A templomhajóban 25 emléktábla őrzi a hősi halált halt katonák emlékét.
