Szabadon álló templomépület, egyhajós belső térrel, egytornyos copf homlokzattal. A templom 1785-86-ban, az addig itt álló plébániatemplom helyén épült.
Alatta az Árpád-kori alapítású, 14-15. században épített királyinői vár részben feltárt maradványai találhatók, közel négyzet alaprajzú épülettömb kettős védőfallal körülvéve, egy részük visszatemetve, másik részük a református templom és parókia pincéjében.
Budapest VIII. kerületében, az Üllői út mentén álló, északkelet-délnyugati tengelyű, egyhajós historizáló templom, délnyugati oldala előtt álló gúlasisakos toronnyal és kapuépítménnyel.
A Hold utca Kálmán Imre utca és Alkotmány utca közé eső szakaszán, a nyugati oldalon, két L alakú, háromszintes, historizáló épület között, az utcavonaltól távolabb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyhajós neogót stílusú templom, amelynek keleti főhomlokzata előtt bélletes kapuépítmény, oromzata felett pedig huszártorony áll. Nyugati végét a hajónál keskenyebb, poligonális kialakítású liturgikus térbővület zárja le.
Budapest VII. kerületében, a Városligeti fasor délkeleti oldalán elhelyezkedő, szecessziós stílusú templom, előtte boglyaíves kapuépítmény, ettől balra gúlasisakkal fedett, monumentális harangtorony áll. A templom a keleti sarkához kapcsolódó L alakú lelkészlakkal egy épületegyüttest képez. Homlokzatát a magyar népművészet ihlette majolika lapok díszítik, amelyek a pécsi Zsolnay-gyárban készültek. Az 1913-ban felszentelt templom és lelkészlak Árkay Aladár életművének egyik legjelentősebb, európai szinten elismert, összművészeti alkotása.
A templom 1930-as felszentelése az első olyan egyházi esemény volt, amely élő rádióközvetítéssel valósult meg. A gyülekezeti központ jellegű épületegyüttes a korszak egyik legjelentősebb, nagy figyelmet érdemlő alkotása, melyet Medgyaszay István tervezett, a rá jellemző (késő szecessziós) magyaros stílusban. A modern technikával kialakított, vasbeton tartószerkezetű együttes a lábazatot és az épületkontúrokat hangsúlyozó terméskő burkolatot kapott.
Budapest IX. kerületében, a Kálvin tér déli oldalán elhelyezkedő, észak-déli tájolású, téglalap alaprajzú, kriptával rendelkező, portikuszos templom, melynek hátfalához csatlakozó egyemeletes épület az ún. Kálvin-terem. Kváderezett vakolatú főhomlokzata felett emelkedik a párnatagos sisakkal fedett tornya. A téglalap alaprajzú belső terét közepén csegelyes, cikkelyes kupola fedi. A főbejárat felett kétszintes, U alakú, báboskorlátos orgonakarzat áll, melyet dór oszlopok hordanak.
Budapest második legnagyobb református temploma, amely a Duna jobb partján lévő parkban áll. Centrális alaprajzú, téglaarchitektúrás, mázas Zsolnay-cserepekkel fedett épület, melynek a folyó felé forduló, keleti főhomlokzata mellett torony emelkedik. Historizáló, neogótikus stílusban épült 1893 és 1896 között, Pecz Samu tervei alapján. Az építész, a protestáns templomépítészet megújítójaként, a református hitelveknek tökéletesen megfelelő alaprajzi és formai kialakításra törekedett.