Budapest Budai Református Templom

Budapest második legnagyobb református temploma, amely a Duna jobb partján lévő parkban áll. Centrális alaprajzú, téglaarchitektúrás, mázas Zsolnay-cserepekkel fedett épület, melynek a folyó felé forduló, keleti főhomlokzata mellett torony emelkedik. Historizáló, neogótikus stílusban épült 1893 és 1896 között, Pecz Samu tervei alapján. Az építész, a protestáns templomépítészet megújítójaként, a református hitelveknek tökéletesen megfelelő alaprajzi és formai kialakításra törekedett. Az ötkaréjos elrendezéshez társuló gótikus vázszerkezet együttesen biztosítani tudja - a rálátás és hallhatóság követelményei mellett – az „egyetemes papság” eszmeiségét, azaz minden hívő - a szószéken szolgálattévő lelkipásztorral együtt - azonos távolságra helyezkedik el az úrasztalától. A belső tér eszmei középpontja felett tízszögű tambur emelkedik, amely a liturgikus tér fölé boruló égi sátort ábrázolja ki. A templom építéséhez a Szilágyi Dezső téren fekvő telket a főváros elöljárósága adományozta, az építkezés költségeihez az egész ország reformátussága hozzájárult.