Fót-Központi Református Templom

A település főútjától beljebb, a Károlyi-kastély parkja mellett álló, északnyugat-délkeleti tengelyű egyhajós, egyenes záródású historizáló-neogótikus templom, amelynek délkeleti végében alul négyszögletes, a padlásszint felett nyölcszögű, gúlasisakos torony áll. A templomhajó hosszoldalainak toronyközeli végéhez, kétszint magasságú oromzatos bejárati építmények kapcsolódnak, amelyek tengelyében szintén oromzattal fedett kapuk nyílnak, felettük neogótikus rózsaablakokkal. A torony délkeleti oldala előtt is hasonló kialakítású kapuépítmény áll. Az oldalfalakat kétszintes, csúcsív záródású ablakok tagolják. A síkmennyezetes belső tér mindkét végében fa karzat áll.

A fóti egyházközség 1554-ben alakult meg, 1554. október 31-én tartották az első református istentiszteletet korábbi templomunkban. 1700-ban ezt a templomot is felvették arra a listára, amelyen azok a templomok voltak, amelyeket a váci egyházfő vissza kívánt foglalni az „eretnekektől”, de református földesurai a templom-visszavételi szándéknak mindig sikerrel ellenálltak.
1714-ben, majd 1725-ben megújították a templomot. 1747-ben adományozták egyik úrvacsorai kannát, ezzel a felirattal: „A fóthi reformata szent eklézsia számára készítette Vank István Istenhez való szeretetiből”. 1787-es átalakítás során kapta a templom jelenlegi nagyságát. 
A templom a falu központjául szolgált, és annak főutcáján helyezkedett el egészen 1825-ig, amikor gróf Károlyi István új kastélyt és kertet kívánt létrehozni. A gróf több ajánlatot is tett a templom megvételére, és egy új, másik helyen való felépítésére, de mindegyik próbálkozása az egyháztagok ellenállásába ütközött.

1829-ben villám csapott a toronyba, ezért azt lebontották, és csak 1867-re készült el új formájában. 1887-ben készült a templom orgonája, amely Országh Sándor műve.