Gyönki Református Templom

A Gyönki Református Templom a település központjában, a főút vonalától távolabb, egy kis magaslat tetején álló, kelet–nyugati tengelyű, nyugati tornyos, egyhajós, poligonális záródású barokk épület. 

Déli homlokzatának középtengelyében kőkeretes oldalbejárat található, előtte két oszlopon nyugvó előtetővel. A templom 1775 és 1777 között épült torony nélkül, majd 1835–1836 között emeltek elé tornyot; a mai torony helyén korábban fatorony állt, amelyben 1816-ban három harang volt. A nagyobb harangot a magyar és a német reformátusok közösen vásárolták 1777-ben, a kisebb harangot 1741-ben öntette a magyar eklézsia, a lélekharang pedig a német gyülekezeté volt. Ezek a harangok azonban már nem találhatók meg a toronyban, a jelenlegi két harangot 1929-ben öntették. A síkfödémes templomhajó keleti végében pilléres–íves, falazott mellvédű karzat áll, nyugati végében pedig hasonló kialakítású orgonakarzat, amelynek emeleti homlokfala szintén pilléres–íves tagolású. 

A padok, a szószék és a szószékkorona 1786-ban készültek, a keresztelőmedence 1861-ben, a templom orgonáját pedig 1910-ben Angster József építette. A toronyban ma is működik az 1855-ben felszerelt óraszerkezet, amely a templom egyik különleges műszaki értéke.

A templom építéstörténete jól tükrözi Gyönk többnemzetiségű református közösségének együttélését, hiszen a magyar és a német gyülekezet hosszú ideig közösen használta az épületet és közösen gondoskodott annak fenntartásáról. A templom magaslati elhelyezkedése nemcsak esztétikai, hanem praktikus szempontból is jelentős volt, mivel a település korábbi vízjárta területei miatt a magasabb fekvés biztonságot nyújtott. A 19. századi toronyépítés és a későbbi harangcserék a gyülekezet folyamatos fejlődését és anyagi erejét mutatják. A templom belső berendezése a 18. század végi református művészet egyik értékes, egységesen fennmaradt példája, amely ma is meghatározza a gyönki református közösség identitását.