A település központjában, a fő út mentén elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek délnyugati homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll.
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, szegmensíves ajtón keresztül nyílik, de délkeleti homlokzat közepén is található egy bejárat. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják, főpárkányt cserép fedi. Szalagkeretes ablakai faltükrökben állnak, a karzati szegmensíves, a padlástéri körablak, a harangablakok félköríves záródásúak.
A templomhajó és a torony íves oromfallal kapcsolódik. A hajó oldalfalait faltükrökben álló, szegmensíves, szalagkeretes ablakok törik át, a végfalon körablak található.
A síkmennyezetes templomtér torony felőli végében L alakú fakarzat áll, a szószék az északnyugati fal közepén helyezkedik el, felette hatszögletű korona áll. A Mózes-szék a szószék lépcső elé van helyezve, előtte fehér márvány úrasztala áll (a régebbi asztalszekrény a templom végében található).
A templom hímes elemei: karzat, karzatalj, -mellvéd és -feljáró, a szószék, Mózes-szék, úrasztala. Ezek a 18. század elejétől 1837-ig három periódusban készültek későreneszánsz és rokokó stílusban.
A vörös, kék és sárga festékkel festett virágok, rácsmotívumok között látható Noé bárkája, vagy a Krisztust jelképező, értünk önmagát feláldozó, vérével fiókáit tápláló faragott pelikán madár. A mennyezet kazettáiból csak kettő maradt, a nagy becsben őrzött pelikános és egy rozettás tábla. Festő: Száitz Jákób.
A templom 1843-47 között épült klasszicizáló késő barokk stílusban.