Dédestapolcsányi-Bántapolcsányi Református Templom

A templom a falu északi végén, a bántapolcsányi településrész főutcájának nyugati oldalán, egy ék alakú kiteresedésben helyezkedik el. Megközelítően kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós épület, amelynek keleti oldala előtt karcsú, téglafalazatú, gúlasisakos torony emelkedik. Az északi hosszoldal közepéhez nyeregtetős bejárati előcsarnok kapcsolódik.
A tornyot két övpárkány tagolja. Homlokoldalán szegmensíves záradékú kapu és felette kisméretű körablak található. A torony felső szintjén oldalanként egy-egy félköríves lezárású harangablak látható. A torony földszintjét sarok kváderezés díszíti. A déli hajófalat három, az északit két félköríves lezárású ablak tagolja. A nyugati véghomlokzat középtengelyében, a karzat magasságában körablak nyílik. A templomot kívülről tört fehér színű kőporos vakolat borítja.

A hajó belsejét festett, csillagokkal díszített famennyezet fedi, melynek közepén a domború kialakítású, mondatszalaggal keretezett királykazetta található. A keleti karzatot egyszerű, négyzetes oszlop pár tartja, mellvédjét egyenes lezárású táblák díszítik. A nyugati karzat tartóoszlopai faragottak, mellvédje egyenes lezárású, középrésze ívesen előreugrik. A karzatok, a padok és a szószék is a szürke két árnyalatával egyszínűre festettek, a festékréteg alatt azonban az egykori, 17. század végi  virágmintás kifestés még megtalálható. A régi, jelenleg a szószék közvetlen közelébe állított szekrényes úrasztalának fedőlapja középen vörös és bordó, magyaros rózsával díszített, amelyet stilizált levél- és indadísz, valamint fekete és arany koncentrikus körök keretezik. A nyolcszögű szószékkosár architektonikus és stilizált ornamentikával ékesített. 
Az oldalfalakon építészeti elemeket (kváderkő lábazatot és faltükröket, kő pilasztereket és stukkóornamentikát) imitáló 20. századi kifestés látható. Az épület északi hosszoldalán található szegmensíves bejárat fölött két emléktábla a világháborúk áldozatainak állít emléket.

A jelenlegi templom 1791-1797 között épült késő barokk stílusban. Tornyát 1903-ban emelték. A berendezési tárgyak a restaurátori feltárások alapján részben a 17. század végéről, részben a 18. század végéről származnak.