A település belsejében, kisebb dombon álló, keletelt, egyenes szentélyzáródású templom, nyugati homlokzata felett behúzott toronnyal.
A hajó és a torony vakolat nélküli, kváderekből épült, a hajóval azonos szélességű és magasságú gótikus szentély keleti sarkait átlós támpillérek erősítik. Egy további támpillér áll a hajó és a szentély déli falának találkozási pontjánál.
A nyugati homlokzat tengelyében félköríves záradékú, kőkeretes ajtó nyílik, felette, az oromfalban körablak látható, háromkaréjos mérművel. A kétszintes torony alsó szintjén a déli, a nyugati és az északi oldalon, a felső szinten pedig oldalanként egy-egy, azonos formájú, félköríves záradékú ikerablak nyílik. Az ikerablakok osztóoszlopa kör keresztmetszetű, az ívek trapéz alakú vállkövekről indulnak. A déli hosszoldal közepén lépcsős kiképzésű bélletes kapu nyílik. A félköríves záródású kapufülkében párnatagos lábazaton álló, kör keresztmetszetű, bimbós fejezetű oszlopok állnak, amelyeket nyolcszög keresztmetszetű archivolt köt össze. A kapunyílás téglalap formájú, tagozat nélküli. A szemöldök feletti ívmező dísztelen. A hajó déli homlokzatán három ablakot találunk, melyek közül a nyugati ablak osztósudaras-mérműves gótikus nyílás, míg a másik kettő félköríves záradékú, tölcséresen szűkülő román ablak. A hajó gótikus ablakával egyező formájú ablak van a szentély déli homlokzatán is. Az északi oldal nyugati részén egy kicsi, keskeny, félköríves záródású, élszedett keretű ablak nyílik, tőle nyugatra egy nagyobb félköríves, ez alatt pedig egy álló téglalap alakú, élszedett ablak található. Mindhárom ablak utólagos kialakítású.
A gótikus részletekkel rendelkező román stílusú templom a 13. század első felében épült, és még abban az évszázadban megtoldották nyugat felé. Ekkor épült tornya is. A 14-15. század fordulója körül a kicsinek bizonyult román szentélyt elbontották, és helyette egy a hajóval azonos szélességű, keresztboltozatos, támpilléres szentélyt építenek. A hitújítástól kezdve a református gyülekezet használta a templomot. Mai formáját 1880-1885 között végzett renoválása során nyerte, ekkor készült fakarzata és berendezése is.
200 kg-os (67 cm) harangot Walser Ferenc öntötte 1889-ben, felirata: „Minden lélek dicsérje az Urat! (Zsolt. 150: 6.) Coji Comáromy László királyi tanácsos, Abaújtorna vármegye alispánja, az abaúji helvét hitvallású egyházmegye és a felsőregmeci ref. egyház gondnoka, a felsőregmeci református templomnak az országos műemlékek iránti kegyeletből ajándékozta e harangot.” A 80 kg-osat (55 cm) Szlezák Ráfael öntötte Rákospalotán, felirata: „Magasztalunk tégedet oh én erős Istenem! Az 1914-18. évi világháborúba elvitt harangja helyébe és a harcban elesett hős fiainak emlékére a felsőregmeci református egyház hívei,1937.”
