Település északi részén, parkban, a szabadonálló, L-alaprajzú, magasföldszintes, középrizalitos, a kupolás középrizalitban egyemeletes, alápincézett, manzárdtetős épület a település északi részén lévő parkban helyezkedik el.
A délkeleti főhomlokzat magas lábazata pinceszellőzőkkel van áttörve. Az 5+3+7 tengelyes homlokzat középrizalitjának emeletén szabadonálló oszlopok állnak és egy rozettás konzolpár által tartott csúcsíves mintázatú kovácsoltvas erkély. A földszinti nyílászárók egyenes záródásúak, a kötények geometrikus vakolatmintásak, a szemöldökök díszített medallionokat tartalmaznak. A rizalit emeleti nyílásai szegmensívesek, díszítésük a földszintieket ismétli gazdagabban, felettük körablakok nyílnak. A keleti szárny külső homlokzatán egyenes záródású ablakok vannak, a 3. és 4. tengely előtt áttört kőmellvédes, magasított terasz. A teraszt fekete-fehér mintás kőlap burkolat fedi. A hosszabbik szárny udvari homlokzatán az ablakok egyenes záródásúak, a kapu széles, szegmensíves. A rizalit emelete a főhomlokzatéval megegyező. A csatlakozó rövidebb szárny udvari homlokzatát árkádsorral tagolt nyitott folyosó kíséri. A két szárny találkozásánál sokszögletes, kőrácsos mellvédes, terrazzoburkolatos erkély található. A terasz körül a falakat farács fedi. A manzárdtetőt oromzatos bádog tetőablakok törik át. A keleti szárny és a melléképület között háromrészes, faszerkezetes, palafedésű folyosó húzódik.
A déli, hosszabbik szárny előcsarnoka dongaboltozatos. Nyugati felének helyiségei dongaboltozatos középfolyosóról nyílnak, teknő/tükör/csehsüvegboltozatosak (fiúk és nevelőik egykori szobái). A bejárattal szemben nyíló tanári szoba - egykori dolgozószoba - dongaboltozatos. A szárny keleti oldala síkfedésű, udvar felé oldalfolyosóval, a stukkódíszes és sarokkályhás egykori pipázó, ebédlő/szalon és könyvtár ma színpad és díszterem: a kastély legreprezentatívabb térsora. A keleti szárnyban két teremsor van - egykori női lakosztály, a szárny végén csehsüvegboltozatos helyiséggel - egykori gyerekszobák. Az első helyiség mennyezete stukkódíszes, benne hengeres, címeres cserépkályha. Az emeletre az előtér magasföldszintjéről balra keskeny, kétkarú, kőlépcső vezet - a középrizalitban elhelyezett egykori vendégszobák síkfedésűek. A földszint előtere és a magasföldszint folyosói terrazzóburkolatosak, a helyiségek parkettázottak. A pince donga- és poroszsüvegboltozatos.
Épült 1772-ben, építtette Tisza László. A kastély körül egyre több területet szerzett meg, melyeken hamarosan angolparkot létesített. Az 1860-as években átépítések történtek, a K-i oldalra romantikus stílusú terasz került, a szalon és ebédlő-könyvtár mennyezetét stukkókkal díszítették. A tetőt eredetileg zsindely fedte, az épület nagy része palafedést, a kupola bádogfedést kapott. 1902-ben Tisza István építtette a kastély két szárnya közötti teraszt, bevezettette a vizet és a villanyt. Tisza Lajos Kálmán idején (a 20. század első felében) minden ajtót és ablakot kicseréltek. A Tisza-család 1944. októberében hagyta el Gesztet. A kastélyt 1944-45-ben az orosz hadsereg használta. A könyvtár nagy része megsemmisült. A háború után, diáküdülőként működött, majd a Kommunista Párt használta. 1954-ben költözött be az általános iskola, szolgálati lakásokat, könyvtárat, művelődési házat helyeztek el benne.
