Igrici Református Templom

A település központjában egy mellékutca saroktelkén elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, keleti oldala előtt álló órapárkányos, gúlasisakos toronnyal. Déli oldalának nyugati feléhez utcavonalon álló előcsarnok kapcsolódik, melynek tengelyében félköríves záródású, kőkeretes ajtó nyílik. A templom záróköves, füles keretezésű főbejárata a torony keleti oldalán van. Az élszedett sarkú toronytestet lizénák, illetve pilaszterek keretezik, fő-, és övpárkány osztja részekre. A főbejárat feletti ablak, a harangablakok és a hajó ablakai mind vakolatkeretesek és félköríves záródásúak. A toronytest közepén kisméretű körablak nyílik. A torony és a hajó ívesen végződő, egyenes vonalú féloromzatokkal csatlakozik, melyek végében kővázák állnak.

A templombelső mennyezete sík, vakolt. Az északi hosszoldalon és a keleti fal északi felén vaskos oszlopokkal alátámasztott ácsolt karzat húzódik. A keleti karzat déli végét 1970-ben bontották el, és ekkor az orgonát a délkeleti sarokban helyezték el. Az íves kosarú, falazott szószék feljáróján Tompa Mihály emléktáblája láható, akinek nagyszülei laktak itt a faluban. A szószék felett pelikán-díszes korona magasodik.
A település 15. századi templomát 1573-tól a református gyülekezet használata. Valószínű, hogy ezen épület helyére épült 1776-ban a jelenlegi templom, amely 1794-ben nyerte el ma is látható alakját.

Három harangja van. A 242 kg-osat (85 cm) Hilzer Ignác öntötte Bécsújhelyt (Wienerneustadt), felirata: „Az igriczi reformált egyház buzgó híveinek adakozásából öntetett,1856.”A 240 kg-os (70 cm) acélharangot Diósgyőrben készítették 1983-ban. A 97 kg-osat (62 cm) a Budapesti Harangöntő Műhely készítette, felirata: „Készíttették Boldvai Bertalan és neje Nagy Juliánna gyermekeik emlékére, a magyarok Istenének dicsőségére 1923-ban.”