A település központjában, a főút mentén álló, keletelt, téglalap alaprajzú, egyenes keleti záródású, egyhajós, a nyugati és a déli oldalon bejárati előcsarnokkal bővített, nyeregtetős templom, melynek keleti oldalán, a hajó felett torony emelkedik.
A keleti főhomlokzat középtengelyében a négyszintes torony törzse enyhén kilépő rizalitot képez, két oldalán egy-egy nagyméretű tükörben téglalap alakú díszítés. A torony alsó két szintje vízszintesen sávozott, az egyenes záródású, szalagkeretes kapuzat felett lunetta, a karzat szinten nyíló ablak szintén egyenes. A hajót összetett párkány zárja le, fölötte íves timpanon. A harmadik szinten négyzetes ablak. A negyedik szinten mind a négy oldalon szegmensíves ablak. Az ablakok két oldalán mélyített, sávval osztott pilaszter fut fel az órás órapárkányig. A tornyon párnatagos laternás sisak áll (1912.). A toronytörzset a hajóval íves oromfal köti össze, szélein kővázák állnak. A nyugati homlokzaton a főpárkány feletti, kővázadíszes volutákból induló oromzat timpanonszerű kiképzésű, középtengelyében bejárati előcsarnok bővíti. Az oldalhomlokzatok egyszerűbb kialakításúak, a kosáríves záródású ablakok füleskeretezésűek, könyöklőpárkányosak, az ablakközökben falsávok húzódnak. A déli homlokzat középtengelyében két oldalról ajtóval megnyitott bejárati előcsarnok áll.
Az előcsarnokokban derékszögű háromszöget bezáró szélfogók vannak. Vakolt síkmennyezetes belsőtérben a felmenő falat és a mennyezetet íves homorulat köti össze, így az tükörboltozat jellegű. A hajó keleti és nyugati végén karzatok állnak. A torony felőli oldalon vaskos pillérekre támaszkodó, az orgonánál kihasasodó, árkádos karzat, a nyugati oldalon két oszlopra támaszkodó, kosáríves karzat helyezkedik el. Mindkét karzatalj hevederívekkel tagolt csehsüvegboltozatos, egy-egy fekvő ovális ablak világítja meg. A tömör mellvédeket egyszerű tükrök díszítik. Mindkettőre csigalépcső vezet fel, a nyugatin fából ácsolt kakasülő. 19. század elejéről származik berendezése: a falazott szószék faragott fa hangvetővel, faragott fedett papi szék, és padozatok, amelyek mellvédje különféle kialakítású. Keresztelőmedencéje 1894-ből való. Az orgonát 1838-ban építette Kováts István, 1872-ben egy kis orgona négy változatával bővítették, 1938-ban Országh Sándor kétmanuálosra építette át (mindháromról felirat tanúskodik), a II. világháborúban szinte teljesen elpusztult, 1973-ban a Fővárosi Orgonakészítő Üzem építette újjá, ma tizenöt változata van. A templomteret francia búrás, aranyozott bronz csillárok világítják meg. Mindkét harangját Szlezák László öntötte 1924-ben, Budapesten.
Egy középkori elődtemplom helyén vagy annak maradványaira épült a templom 1776/78-1784 között, amelyet már 1794-ben két homlokzati tengellyel megnöveltek, és ekkor épült karzat feletti tornya is. Festett famennyezete 1927-ig volt meg, ekkor készítették a mai vakolt mennyezetet.
