Makó-Belvárosi Református Templom

A település központjának déli részén elhelyezkedő, szabadon álló, egyhajós, íves záródású rokokó templom, keleti homlokzata előtt toronnyal, a záródás felé kontyolt nyeregtetővel. A korábbi 1774-ben épült, fatornyos templom 1781-ben leégett, majd 1784-ben újjáépítették. A templom tornya 1787-1788-ban épült. 1790-ben téglakerítéssel övezték a templomot, ezt 1927-ben lebontották. 1818-ban bővítették a karzatokat. Az északi oldalhoz 1828-ban építették a karzatos bővítményt. 1857-ben készültek az ajtótokok- és szárnyak.

Déli és északi oldalához és a hajó záródásához nyeregtetős bejárati előépítmény csatlakozik. Az északi előépítmény törtvonalú oromzatában építési évszám látható. Az északi bővítmény és a hajó találkozásánál, mindkét oldalon, lépcsőtornyok állnak. Szegmensíves főbejárata a pilaszterekkel és kváderezéssel tagolt, órapárkányos, összetett sisakkal lezárt torony tengelyében nyílik. A hajó és a bővítmények homlokzatait lizénák által határolt mélyített tükrök tagolják, amelyekben vízszintes és szegmensíves záródású nyílások állnak. A templom bejáratain késő barokk, illetve neogótikus ajtószárnyak vannak.

A templomhajó és északi előépítmény síkmennyezetes, a toronyalj fiókos dongaboltozattal, a déli előéítmény csehsüveg boltozattal fedett. A hajó nyugati és keleti végében bővített karzatok emelkednek: az íves nyílású, falazott karzatok elé L alaprajzú, fa oszlopokon álló, stukkódíszes mellvédű karzatok épültek. Az északi előépítményben a hajó karzatainak mellvédjéhez csatlakozó, fa oszlopokon álló, stukkódíszes mellvédű karzat áll. Copf stílusú szószékét 1801-ben Erdődi Pál készítette; a padok, az kerített úrasztala, Mózes-pad, keresztelő kút Joó Sámuel munkája 1829-1830-ből.