Méra, Felsőmérai Református Templom

A település észak-keleti oldalán, útkereszteződésben, az utcavonaltól távolabb elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, a hajónál keskenyebb, támpillérekkel gyámolított szentélyrésznél poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati oldala előtt órapárkányos, párnatagos, laternás sisakú torony áll.

A templom barokkos ívű, kőkeretes bejárata a torony nyugati oldalán van. A toronytestet a főpárkány és az övpárkány tagolja részekre, legfelsőbb szinten lizénák keretezik. A padlásszinten szegmensíves, a harangszinten félköríves záródású, szalagkeretes ablakok vannak. A torony és a hajó egyenes vonalú féloromzatokkal csatlakozik. A hajó és a szentélyrész déli oldalán félköríves záródású ablakok nyílnak, a keleti végfalon egy kváderkövekkel kirakott eredetileg csúcsíves nyílás áll.
A sík, vakolt mennyezetű templombelsőben félköríves diadalív választja el a hajót és az egykori szentélyt, amelynek déli homlokfalánál helyezkedik el az íves kosarú, falazott szószék és a korona. A tér két végében fakarzatok állnak. A teljes belsőteret márványutánzatos, illetve architektonikus mintázatú, 20. századi kifestés borítja.

Az eredetileg 12. századi, román stílusú templomot már a hitújítástól a református gyülekezet használta. 1794-ben leégett és ezt követően 1795-1811 között építették újjá, majd 1825-ben tornyot emeltek elé. 
A 200 (63 cm) kg-os harangjának felirata: „A megégett felsőmérai református ecclesiának hamvaiból újonnan öntette 1794-ben.” A 100 kg-os (55 cm) felirata: „Tebenned bíztunk eleitől fogva. Isten dicsőségére és megboldogult gyerekeinek, Sándor és Annuska, Zsuzsika és Margitka emlékére a felsőmérai ref. egyháznak ajándékozták szülei, Hallgató János és neje Matusz Margit az Úrnak 1934. esztendejében. Öntötte Szlezák László Magyarország aranykoszorús harangöntőmestere Bp-en.”