Vésztői Volt Református Parókia (Szeretetotthon)

A református templomtól keletre szabadon álló, L alaprajzú, földszintes, részben alápincézett, nyeregtetős épület.

4+3+4 tengelyes homlokzatának középső része enyhén, rizalitszerűen előreugrik, négy, lábazat nélküli, egyszerű párnataggal záródó pilaszter tagolja, melyeken enyhén előreugró díszítőpárkány nyugszik. Az épület bal oldalánál nyíló kaput két kapupillér fogja közre, a jobb oldali eredeti. A négyszögalaprajzú hasábot egy lapos gúlatető zárja. Az udvari szárny részben átalakított: az eredetileg nyitott oszlopos tornác utcai szárnyhoz csatlakozó része üvegezett verandaként kiképzett, míg a szárny hátsó része megőrizte az eredeti kialakítást: három négyzet alaprajzú, enyhén profilozott fejezetű pilaszter szegélyezi a nyitott folyosót. A tetőszint egészében padlás, az udvari szárny alatt pedig pince csatlakozik hozzá.

Az épület egyedülálló értéke az utcai szárny - rizalit mögött lévő - nagytermének mennyezetfestése. A téglalap alapterületű mennyezet három részre tagolt. Középen négyzet alapon, zöld pálcákkal négy részre osztott kör alakú mező található, melynek közepén gazdag, gipszstukkót utánzó, plasztikus hatású rozetta bontakozik ki. A körívek között lévő zöld mezőben tarka virágcsokrok. A négyzet és a körmező által kivágott sarkokba vörös alapon okker színnel festett plasztikus minta. A körív két oldalán lévő, 1-1, nyújtott téglalap alakú mező további három részre tagolódik. A szélső mezőkben színes, leveles-virágos keretelésben katonafigurák. A viseletek és fegyverzetek alapján a magyar történelem egyes korszakait (honfoglalás, lovagkor, 17-18.sz., 19.sz.) képviselő, idealizált figurákat jelenítenek meg. A középső mezőben színes gyümölcscsendéletet láthatunk.

A vésztői református templom és parókia Erdély Sámuel lelkészsége idején (1780-93) épült. A parókiát 1785-86-ban építették az alföldi "népies klasszicizmus" stílusjegyeivel. A nagyterem mennyezetét díszítő freskót 1825-30 körül festhették. 1911-ben a falképeket megtisztították. 1993-ig parókiaként működött. Utcai nagytermét ebédlőként használták. 1993-ban egyházi szeretetotthonná alakították, ekkor a tetőszerkezetet nem érintő felújítási munkálatokat, csatornázást és kisebb belső átalakításokat hajtottak végre, melynek során beépítették az udvari oszlopos tornác egy részét, és ebédlőt alakítottak ki. A nagytermet társalgónak, közösségi helyiségnek használják.