A település északi oldalán, domboldalon elhelyezkedő, az utcára merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek keleti homlokzata előtt órapárkányos, gúlasisakos torony áll.
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, szegmensíves záradékú, kőkeretes ajtón át nyílik, de a déli hosszoldal tengelyében is van egy kosáríves, kőkeretes ajtó. A toronytestet főpárkány és az élszedett szélek között húzódó, szürkére festett vakolatsávok tagolják mezőkre. Karzat- és padlás szintjén fekvő ovális alakú ablakok vannak, a karzatszinti ablak alatt kőkeretes felirati mező található. A vállköves, keretezett harangablakok félköríves záródásúak. A torony és a hajó homorúíves féloromzatokkal csatlakozik. A hajó oldalfalait szegmensíves ablakok törik át, keleti homlokzaton, színes vakolatsávokkal keretezett mezőkben két, kisebb szegmensíves ablak áll, a záradék falain fekvő ovális alakú ablakok vannak.
A templombelső famennyezetét két mestergerenda támasztja alá, amelyek 4-4 faragott faoszlopon nyugszanak. A kehely formájú falazott szószék és felette a szőlőfürtökkel és indákkal díszített szószékkorona a hajó északi oldalán helyezkedik el, előttük a kovácsoltvas korláttal kerített úrasztala áll.
A középkori templom 1481-1520 között épült gótikus stílusban, amelyet a református lakosság használt 1671-ig. Ekkor a földesúri jogokat gyakorló Báthory Zsófia, II. Rákóczi György özvegye katolikus vallásra tért és a hegyaljai Rákóczi-birtokokról elűzte a református prédikátorokat és megszüntettetett a templomi istentiszteletet, a templomokat pedig a katolikusoknak adta. A Thököly-szabadságharc idején, 1676-87 között újra a reformátusok használták a templomot, majd 1687-ben a tokaji plébános minden egyházi épületet elvett a reformátusoktól. Ezt követően a Rákóczi-szabadságharc alatt tartott 1705-ös szécsényi országgyűlés határozata értelmében visszakapták a reformátusok a templomot, de 1714-ben végleg elvették tőlük. Ezután már csak 1791-ben létesülhetett a jelenleg is álló, copf stílusú templom, melynek belső berendezése 1798-ban készült el.
A templom külső falán van a Bodrogkeresztúri Konvent emléktáblája, amelyet annak 200. évfordulóján, 1934-ben helyeztek el.
A 300 kg-os (95 cm) harangot Ducsák István öntötte 1959-ben Őrszentmiklóson, felirata: „És te dicsőítesz engem. Zsolt. 50:15. Népért a néppel, a szabadság szeretet és békesség öröm hírnöke. Rákóczi korabeli ércbül újra öntette a bodrogkeresztúri református egyházközség a bodrogkeresztúri, bodrogkisfaludi, bodrogszegi gyülekezeteknek áldozatkészségéből.” A 197 kg-osat (65 cm) a Budapesti Harangöntő Műhely készítette 1924-ben, felirata: „Az élőket hívogatom, a holtakat megsiratom. A világháborúban elvitt harang helyébe öntették a bodrogkeresztúri és szegi református hívek. No.5147.”
