A település északi részén, útkereszteződés kiteresedésében elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, egyhajós, lekerekített sarkú, egyenes záródású templom, amelynek déli oldala előtt órapárkányos, gúlasisakos torony emelkedik.
A templom főbejárata a torony déli oldalán lévő félköríves záródású ajtón át nyílik. Felette vakolatkeretezésű, záróköves díszítésű, szegmens íves ablak látható. Mellékbejárata a keleti oldal közepén található. Az élszedett sarkú toronytestet főpárkány és tagolt övpárkány osztja szintekre, széleit lizénák keretezik, amelyek a földszinten vakolatkváderesek. A padlás szintjén lantablak van, felette a harangablakok félköríves záródásúak. A hajó oldalait lizénák osztják mezőkre, amelyekben köténydíszes, vakolatkeretezésű, záróköves, szegmens íves ablakok állnak. A torony és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik, amelyek végében kővázák állnak.
A síkmennyezetes templombelső két végében fakarzatok állnak. A keleti fal közepén lévő, kehely formájú szószékkosara felett egyszerűbb szószékkorona áll. Az úrasztala fehérmárvány monopódium.
A templom 1799-1811 között épült késő barokk stílusban. Az 1882. évi tűzvészben teljesen leégett, de hamarosan helyreállították. A templombelső jelenlegi kifestése a 20. századból való.
A 190 kg-os (67 cm) harang felirata: „Öntött engem János Iusztel Egerben anno 1828 nemes Koós László curator idejében.” A 180 kg-osat (65 cm) a Budapesti Harangöntő Műhely készítette 1923-ban, felirata: „Isten dicsőségére öntetett az emődi ref. egyház híveinek áldozatkészségéből az 1928. évben Nagy Lajos lelkész és Kiss Lajos gondnok idejében.”
