Imolai Református Templom

A település központjában, a főutca mentén elhelyezkedő, telkén szabadon álló, kelet-nyugati tengelyű, téglány alaprajzú, egyhajós templom, déli oldala közepe előtt álló órapárkányos, hagymatagos, laternás sisakú toronnyal. Az utcától alacsony kőfalazat választja el, amelyen a templomi főbejárattal szemben egyenes lezárású kapuépítmény áll.

A templom keretezés nélküli, rombusz és napsugaras mintájú ajtószárnyas bejárata a torony déli oldalán van, felette két kisebb, és köztük egy nagyobb nyílásból álló hármasablak látható vakolatkeretben. Az élszedett sarkú toronytestet lizénák, illetve pilaszterek keretezik, fő-, és övpárkány osztja három részre. A középső emeleten fekvő ovális alakú ablak alatt és felett évszámos kartusok állnak. A harangablakok és a hajó ablakai mind vakolatkeretesek és félköríves záródásúak. 

A templombelsőt 72 kazettából álló, ornamentális díszítésű festett famennyezet fedi. A sokszögű emelvényen álló, kehelyformájú szószékkosár, szószékkorona, a Mózes-szék, a karzatmellvédek, a padelő-, és oldallapok gazdag kifestése 1786-ból való. A hajó mindkét végében fakarzat emelkedik, amelyeket egy-egy faragott oszlop támaszt alá.

A település első ismert református temploma 1631-ben épült, melyhez 1755-ben alacsony tornyot építettek. 1785-86-ban a régi templomot elbontva, építették a jelenlegi késő barokk stílusú épületet, majd 1856-ban megmagasították a tornyot. A gyülekezet lelkésze 1859-68 között Sáfrány Mihály volt, akit az 1848-49-es szabadságharc legkiválóbb tüzérének tartottak. Egy alkalommal Kossuth Lajos meg is dicsérte a csatában, ezt mondván neki: „úgy lősz fiam, mint Sáfrány.” Szerény válasza ennyi volt: „Jelentem alássan, én vagyok az!”
A 150 kg-os harang felirata: „Újíttatta és nagyobbíttatta az imolai ref. buzgó szent ecclesia az Isten dicsőségére 1835. eszt. pünköst hava 10. napján. Öntötte Heidenberger Mihály Losontzon.”