A főút kiteresedésében elhelyezkedő kelet–nyugati tájolású, egyhajós, egyenes záródású templom, amelynek keleti oldalán órapárkányos, félpárnatagos, laternás sisakú torony magasodik, északi és déli oldalához pedig bejárati előcsarnok kapcsolódik.
A négyszintes, lekerekített sarkú torony széleit pilaszterek és lizénák keretezik, illetve összetett párkányok tagolják. Alsó szintjén nyílik az egyenes záródású, szalagkeretes bejárati kapuzat, felette timpanon áll. A karzatszinten magas, szegmensíves, könyöklőpárkányos, szalagkeretes ablak látható. A padlásszinten szalagkeretes, zsalus körablak nyílik, a legfelső szinten pedig, mind a négy oldalon félköríves lezárású, zsalus harangablakok állnak. A torony homorú íves falszakasszal kapcsolódik a hajóhoz. Az ívek tengelyében baloldalt ajtó és két négyzetes ablak, jobboldalt vakajtó és két vakablak látható. A falíveken, az attika fölött szögletes volutával és füzérdíszes vázával ékesített féloromfal fut le.
Az oldalhomlokzatokat falsávok osztják hat mezőre, bennük félköríves záródású, könyöklőpárkányos, szalagkeretes ablakok nyílnak. A második és harmadik tengely között helyezkednek el a bejárati előcsarnokok. A záradék falán két kisebb félköríves ablak között egy egyenes záródású, timpanonos kapu áll, felette félköríves ablak magasodik.
A templomhajót hat szakaszban, csehsüveg boltozat fedi, melyet keskeny faltükrökkel díszített, robusztus pillérekről induló hevederívek tagolnak. A hajó két végében falazott pilléreken nyugvó, árkádíves karzat állnak, mellvédjeiket ovális alakú faltükrök díszítik. Az 1828-ból való, gazdagon faragott, vázadíszes koronájú szószék, a Mózes‑székkel és a rejtett feljáróval egybeépítve az északi fal egyik pillérénél áll, előttük található a kerített úrasztala.
A templom 1782–1783 között épült, egy ismeretlen aradi kőművesmester tervei alapján, a középkori templom egyes falrészeinek felhasználásával. Tornyát 1797–1798-ban emelték, amely eredetileg gyülekezeti magtárként is szolgált - ennek építője Linzbauer, gyulai kőműves volt. A hajót 1825-ben nyugat felé bővítették, ekkor készült ezen az oldalon lévő karzat az orgonával együtt, illetve a templomtér a boltozatos fedése is. A tornyot 1868–1869-ben tovább magasították.
