A református lelkészlak Merenye történeti településközpontjában, a református templom közvetlen szomszédságában áll. Elhelyezkedése szorosan kapcsolódik a református egyházi élet évszázados helyszíneihez, hiszen a templom és a parókia együtt alkotják a gyülekezet hagyományos központját. A lelkészlak nem csupán lakóépületként szolgált, hanem a lelkipásztori munka, a gyülekezeti találkozások és az egyházi adminisztráció fontos helyszíne is volt.
Az 1849-ben épült ház a késő klasszicizmus és a korai historizmus átmeneti korszakának építészeti jegyeit hordozza. Kelet-nyugati tájolású, téglány alaprajzú, földszintes, nyeregtetős, részben alápincézett téglaépület. Egyszerű, kiegyensúlyozott tömegformálása és visszafogott homlokzati kialakítása jól tükrözi a református építészeti hagyományokra jellemző puritánságot.
Homlokzatain kevés díszítőelem található. Az utcai oromfal vakolt sarokkváderezése és a fekvőlizéna szerény hangsúlyt ad az épület megjelenésének, miközben a vakolt, festett felületek és az egyszerű nyíláskialakítás megőrzik annak letisztult karakterét. A déli homlokzat hat tengelyre szerveződik, ahol a főbejárat eredeti részletei közül több is fennmaradt. Különösen értékesek a kétszárnyú faajtók, a hagyományos sarokvasalatok, valamint az épület számos eredeti ablakszárnya, amelyek a 19. századi falusi építőmesterség hiteles emlékei.
Az épület belső tereinek jelentős része ma is őrzi eredeti szerkezetét és hangulatát. A részben alápincézett ház kéttraktusos alaprajzi rendszerű. A pincéhez vezető eredeti fakapu, a stukatúros fafödémek, a hajópadlóval burkolt szobák, valamint a múlt század fordulójáról származó cementlap burkolatok különleges értéket képviselnek. A lakóhelyiségekben található cserépkályhák és a konyha egykori tűzelőberendezései jól szemléltetik a 19-20. század fordulójának vidéki életmódját.
A parókia épülete a helyi református közösség történetének kiemelkedő emléke. A lelkész és családja számára biztosított otthont, ugyanakkor a gyülekezeti élet szervezésének központjaként is működött. Itt zajlottak a lelkipásztori beszélgetések, az egyházi ügyintézés és számos közösségi alkalom előkészítése. A református hagyományban a parókia mindig a szolgálat, a vendégszeretet és a közösségépítés színtere volt, ezért az épület nemcsak építészeti, hanem szellemi és vallási örökséget is hordoz.
Merenye református templomával együtt a lelkészlak a település meghatározó egyházi épületegyüttesét alkotja. Fennmaradt eredeti részletei, történeti hitelessége és a helyi református közösség múltjához fűződő kapcsolata miatt fontos örökségi értéket képvisel, amely ma is emlékeztet a somogyi reformátusság több évszázados jelenlétére és hagyományaira.
