A település központjában, hagyományos falusias beépítésű utcában áll a református templom, amely a helyi gyülekezet egyik legfontosabb épített öröksége. Az 1857-ben emelt, késő klasszicista stílusú, romantikus elemeket is hordozó templom egyhajós kialakítású, kontyolt nyeregtetővel és a déli homlokzat elé emelkedő toronnyal épült.
A vakolt, meszelt téglatemplom külső megjelenését pilaszterekkel tagolt homlokzatok, félköríves ablakok és az eredeti kőkeretes bejáratok határozzák meg. A torony hagymasisakos lezárása és a gondosan kialakított építészeti részletek a 19. századi vidéki református templomépítészet szép példájává teszik az épületet.
A templom belső tere csehboltozatos kialakítású, két végében karzatokkal. A berendezés legértékesebb darabjai közé tartozik a festett, hangvetős szószék, az 1857-es évszámot viselő Mózes-pad, valamint a korabeli, számozott padsorok és famunkák. Ezek a református egyházművészet és az egykori gyülekezeti élet fontos emlékei.
A templom különleges értéke, hogy eredeti berendezésének jelentős része fennmaradt, így ma is hiteles képet ad a 19. századi református istentiszteleti térről. Az épület a helyi közösség több generációjának hitéletét szolgálta, és ma is a település református örökségének meghatározó jelképe. A gyülekezet számára nemcsak történeti emlékhely, hanem a közösségi és lelki élet ma is élő központja. A jelenleg is álló klasszicista, romantizáló stílusban készült templom 1857-ben épült.
