Erődfal és torony, gótikus 15-16. sz.
Egy 100*50 méter nagyságú négyszög alakú, sarkain kerek bástyákkal erősített várfal maradványa, amely egykor a templomot övezte. Az erődítést már a hajdúk letelepítése előtt megépítették, valószínűleg a reformációt követő harcok és a török betörések elleni védekezésül szolgált. Szelim pasa 1660-os támadása során sokak vesztették itt életüket a város védelmében.
A település központjában, a főút mentén elhelyezkedő, északkelet-délnyugati tengelyű, odalhajókkal bővített egyhajós, poligonális záródású templom, amelynek délnyugati oldala előtt torony, északkeleti végénél bejárati előcsarnok áll.
A többszakaszos, csehsüvegboltozattal fedett belsőtér két végében, valamint északnyugati oldalhajójában fakarzatok állnak. A boltozott oldalhajók két-két pillérrel csatlakoznak a főhajóhoz. A hangvetős, klasszicizáló stílusú szószék a délkeleti oldal egyik pilléréhez kapcsolódik.
Hajdúböszörmény történelmi belvárosának délkeleti részén, parkban álló, észak-déli tengelyű, historizáló templom, melynek északi oldalához összetett tömegű, törtvonalú kupolával koronázott torony csatlakozik. A 19. században a református hívek számának növekedése miatt új templom építése vált szükségessé, amely 1897-1898-ban épült fel Gerster Kálmán budapesti építész tervei alapján, Röszler Richárd kivitelezésében. Az épület egyedisége palotára emlékeztető homlokzati megformálásában rejlik.