A templom telkén, attól keletre elhelyezkedő, az utcára merőlegesen álló, észak-déli tengelyű, földszintes, kontyolt nyeregtetős, téglány alaprajzú, földszintes épület. A „régi paróchia” 1773-ban épült, a félköríves árkádú, falazott mellvédű tornácot 1848-ban építették hozzá, amikor az addigi fából épült tornácot tűzbiztonsági okokból életveszélyesnek nyilvánították.
A település főútja mentén, útkereszteződés kiteresedésében álló, keletelt, egyhajós, a hajónál keskenyebb, egyeneszáródású szentélyrészes templom, amelynek nyugati oldala előtt szecessziós süvegű, barokk torony áll. A templomot északi oldalán keresztszárny, déli oldalán bejárati előcsarnok bővíti. A templomot középkori eredetű kerítésfal övezi.
A templomhajót kazettás mennyezet, az északi szárnyat keresztboltozat fedi. A torony felőli végében falazott, árkádíves orgonakarzat áll, a keresztszárnyban fakarzat.