1

A település központjában, útkereszteződésben elhelyezkedő, megközelítően észak-déli tengelyű, téglány alaprajzú, lekerekített sarkú, egyhajós templom, amelynek keleti oldalához bejárati előcsarnok kapcsolódik. 

Főbejárata az oromzatos déli homlokfal tengelyében egy félköríves ajtón át nyílik, felette igei felirat olvasható. Az ajtó két oldalán egy-egy vakablak van, felettük széles főpárkány, a felett pedig keskeny övpárkány keresztezi az oromzatot. A hajó hosszoldalain két-két félköríves záródású ablak nyílik.

A település északi részén, kerítőfallal övezett kisebb dombon elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, téglány alaprajzú templom, déli oldalán négyzetes alaprajzú, párnatagos, laternás sisakú toronnyal, nyugati oldalán előcsarnokkal.
A templomtest és a torony sarkai visszaugratottan lekerekítettek. Az épületen szürke, cementes lábazat és tagolt főpárkány fut körbe. Széleit vakoltsávok keretezik, amelyek tükrökbe foglalják az egyes homlokzati szakaszokat.

A település központjában, útelágazódás által közrefogott területen, alacsony kőfallal övezett telken elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, déli homlokzata előtt, órapárkányos, törtvonalú süveges-gúlasisakos torony emelkedik. 

A település főútjától délre, saroktelken szabadon álló, kelet-nyugati tengelyű, félköríves záródású, egyhajós templom, nyugati homlokzata elé kilépő, hagymatagos, laternás sisakú toronnyal.

A dédesi településrész központjában, a Bán-patak partján elhelyezkedő, az utcavonalra merőlegesen álló, kelet-nyugati tengelyű, félköríves záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt háromszög alakú órapárkányos, gúlasisakos torony emelkedik. A déli oldala közepéhez bejárati előcsarnok kapcsolódik.

A település központjában, a telkén szabadon álló, megközelítően észak-déli tengelyű, egyenes záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata közepe előtt órapárkányos, laternás, párnatagos sisakú torony áll. Keleti oldalán lévő keresztház egykoron a középkori elődtemplom szentélyrésze volt.

A templom telkén, attól keletre elhelyezkedő, az utcára merőlegesen álló, észak-déli tengelyű, földszintes, kontyolt nyeregtetős, téglány alaprajzú, földszintes épület. A „régi paróchia” 1773-ban épült, a félköríves árkádú, falazott mellvédű tornácot 1848-ban építették hozzá, amikor az addigi fából épült tornácot tűzbiztonsági okokból életveszélyesnek nyilvánították. 

A templom telkén, attól északnyugatra, az utcavonallal párhuzamosan elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, összetett tömegű, földszintes épület. Utcai főhomlokzatát, annak déli részén, kissé előreugró, felül kontyolt tetős, fűrészdíszes deszkaoromzatú épületrész uralja, melynek lábazatát négyzetes alakú terméskövek burkolják, a földszinten pedig a falazatot négy, félköríves záródású, gazdagon tagolt üvegezésű ablak töri át.