Ugrás a tartalomra

Kisrozvágyi Református Templom

Kisrozvágyi Református Templom
Építészeti adatok
Építményfajta:
templom
Építés ideje:
1790
Helyszín
Helyrajzi szám:
Koordináták:
48.34874, 21.93788
Egyházi struktúra
Tiszáninneni Református Egyházkerület
Zempléni Református Egyházmegye
Kisrozvágyi Református Egyházközség
Védettségi adatok
Védetté nyilvánítás éve:
1958
Védettség jogi jellege:
nemzeti emlék
Bírság kategória:
II. kategória
Műemléki törzsszám:
1309
Műemléki azonosító:
2856

title

Épület leírása

A település központjában, útelágazódás által közrefogott területen, alacsony kőfallal övezett telken elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, déli homlokzata előtt, órapárkányos, törtvonalú süveges-gúlasisakos torony emelkedik. 

Főbejárata a toronyaljon keresztül egy egyenes szemöldökű kőkeretes ajtón át nyílik. A toronytestet a főpárkány és egy vékony pálcatag osztja meg. A főbejárat felett kisebb méretű, szegmensíves záródású ablak látható vakolatkeretben. Harangablakai és a hajóablakok szalagkeretesek és félköríves záródásúak. A torony és a hajó egyenes féloromzatokkal csatlakozik.

A templombelsőt szürke alapszínű fakazetták fedik, amelyeken medallionokban csillagos díszítés látható. Déli végében alátámasztás nélküli, fűrészelt széldeszkájú fakarzat emelkedik, amelynek mellvédjét geometrikus és ornamentális díszek ékesítik. Az északi végfal előtt, kis pódiumon áll a harmónium, mellette kétoldalt festett előlapos padok állnak. A nyugati oldal északi végében van az íves kosarú szószék, felette szószékkorona magasodik. 
A templom 1790 körül épült késő barokk stílusban a Pilissy-család támogatásából. Festett famennyezetét 1799-ben, a fakarzatot és a padokat 1814-ben készítették.
A 350 kg-os (88 cm) harangot Hőnig Frigyes öntötte Aradon, felirata: „Isten dicsőségére öntették Tóth Ferenc és neje Cseh Erzsébet, 1909…” A 195 kg-osat (71 cm) Walser Ferenc öntötte 1924-ben Bp-en, felirata: „Isten dicsőségére és a háborúban eltűnt Géza fiuk emlékére készíttették Tóth János és neje Szakács Eszter.”

Vissza