Tiszafüredi Református Templom

A település északi részén a tiszai főcsatorna mellett elhelyezkedő, egyhajós, poligonális záródású, keletelt templom, nyugati homlokzat előtt álló tűzkiáltó erkélyes, süvegsisakos toronnyal, déli és a keleti homlokzat előtt bejárati előcsarnokkal. 

A hatszintes toronytestet hangsúlyos párkányok tagolják és szélein falpillérek keretezik. A földszinten a nyugati oldalon nyílik a templom főbejárata egy félkörív záródású ajtón keresztül. Felette szegmensíves, szalagkeretes ablak áll, a két oldal homlokzaton ugyanilyen kialakítású vakablakok találhatók. A padlásszinten hasonló megformálású és elrendezésű, de valamivel alacsonyabb ablakok vannak, a következő szinten állnak a félköríves harangablakok, felettük golyvázott órapárkány és órák. Majd még egy alacsonyabb szint következik, amely felett már a toronytest karcsúbbá válik és itt fut körbe a vasrácsos mellvédű tűzkiáltó erkély. A tornyot órapárkány koronázza, amely felett egyszerű süveg alakú sisak emelkedik.

Az oldal falakat lizénák osztják falmezőkre, amelyek között félköríves záródású ablakok, illetve ovális ablakok nyílnak. A déli homlokzaton két románkori ablak is található. 

A dongaboltozatos templomhajó keleti oldalon boltcikkelyekkel zárul. A toronyalját csehboltozat fedi. A hajó mindkét végén fakarzat, amelyeket 1860-ban emeltek. A karzatok alját kazettás, festett famennyezet burkolja. Az épület ablakai a 1900-ból valók, ajtajai barokk, illetve historizáló stílusúak. A klasszicista stílusú, aranyozott fa szószék, a Mózesszék és a bábos korláttal kerített úrasztala egy kompozíciót alkot a hajó déli oldala mellett. Orgonáját 1869-ben készítette Mooser Lajos.

A 13. században épült az a román templom, amelynek megmaradt falszakasza a déli homlokzaton még látható. Az épületet 1724-ben már a református gyülekezet használta, akik a romos templomot helyreállították, majd 1738-ban tornyot emeltek elé. 1771-ben kibővítették és felújították, aztán, 1883-ban újabb bővítés és helyreállítás történt.