Kémesi Református Templom

A település központjában, a fő út kanyarulatában elhelyezkedő, észak-déli tengelyű, poligonális záródású, egyhajós templom, amelynek déli homlokzata előtt órapárkányos, párnatagos, laternás sisakú torony áll.
A templom főbejárata a torony tengelyében álló, lunettás ajtón keresztül nyílik. A háromemeletes toronytestet párkányok tagolják. Szalagkeretes nyílásai faltükrökben állnak, karzati ablaka köténydíszes, félköríves záródású, csakúgy mint a harangablakok. Köztük, a padlástér magasságában egy ovális alakú nyílás van.

A templomhajó és a torony homorú íves féloromzatokkal kapcsolódik. A hajó oldalfalait vakolat sávok osztják mezőkre, amelyekben szalagkeretes, félkörív záródású ablakok nyílnak. A végfalon ovális ablak található.
A síkmennyezetes templomtér nyugati oldala közepén áll a gazdagon faragott kosarú katedra (szószék), felette pelikánnal díszített koronás hangvető. Az egyenes szószéklépcső előtt áll a Mózes-szék és a fehérmárvány úrasztala. A déli oldal mentén festett mellvédű fakarzat húzódik.

A templom hímes elemei: kórusalj (18. század), karzatmellvédek (1826), szószéktámla. Festő: Gyarmati János.
Már a középkorban is templomos helynek számított a település, amely az Ormánság egyik kistérségi központja. Gyülekezete a 16. században vált refomátussá. Korábbi templomát egy, korábban a településen álló vár köveiből építették, ez azonban 1795-ben leégett. 1798-ban építettek új templomot, de ennek tornya még abban az évben ledőlt. 1801-ben építették újjá. Festett fakarzata 1826-ból való.