Kisbéri Református Templom

A település központjában, a főút északi oldalán álló, megközelítően észak-déli tengelyű, a parókiához véghomlokzatával csatlakozó templom, amelynek délnyugati sarkánál gúlasisakos torony áll. 1939-ben Szeghalmy Bálint tervei alapján kezdték építeni, majd 1941-ben szentelték fel. Az építész névjegyének számító magyaros stílusú templom, amely az erdélyi építészeti hagyományokat idézi, mind tömegformálásában, mind pedig anyaghasználatában. 

A téglalap alaprajzú templom oromfala főhomlokzata az utca felé fordul. Bal sarkánál, az épülettömegbe húzva áll az asszimetrikusan elhelyezett rombusztus toronytest. A főhomlokzat közepén nagyméretű körablak, alatta 3 lőrésszerű, kis ablak helyezkedik el. A templom alacsony hosszoldalain meredek nyeregtető ül, amelynek dőlészögét az oromfal emelkedése is követi. A főhomlokzatnak így kialakuló látványa - az oromfal hegyes csúcsa a toronnyal együttesen  kompozícióban - az épület legjellegzetesebb sajátossága. Az oldalfalakat meredek rézsűjű támpillérek gyámolítják, köztük félköríves ablakok nyílnak. A templom bejárata a torony baloldalán nyílik. Az erdélyi erődtemplomok hangulatát sugalló toronytestet szűk résablakok tagolják, felettük  téglaarchitektúrás díszítés, ívsoros galéria és gúlasisak emelkedik. 

A templombelsőben a gazdag faragású faberendezés teremt belsőséges hangulatot. A bejárat felett orgonakarzat áll, a templom véghomlokzatánál, dongaíves térbővületben helyezkedik el az egységes alkotásként megszerkesztett liturgikus tér.