Nagycsepelyi Református Templom

A település déli részén, a főutca keleti oldalán szabadon álló, keletelt, egyhajós templom, egyenes záródású, kontyolt nyeregtetejű hajóval, a nyugati homlokzat síkja elé épített órapárkányos, laternás, párnatagos sisakú toronnyal, a hajó déli oldalán valamivel alacsonyabb, kontyolt nyeregtetejű bővítménnyel.

A homlokzatokon lábazat és főpárkány fut végig. A torony sarkait lépcsős támpillérek gyámolítják, karzatszintjét körben csúcsíves vakárkád-sor tagolja. Jellemzően félköríves záródású, illetve félkörablakok törik át a falsíkokat. Főbejárata egy vízszintes záródású kapu, félköríves felülvilágítós ajtón át nyílik  a torony nyugati oldalán; a másik bejárata egy vakolattükörbe helyezett, vízszintes záródású kapu a toldalék déli oldalán.

Csehsüveg boltozatos templombelső két végében oszlopos, a déli bővítményben pilléres karzat áll. A nyugati karzatot teljes szélességet az orgona tölti ki, míg a másik két karzat falazott mellvédű. A toronyban befalazott résablakok láthatók. Nyílászárói és berendezése (padok, szószék, vörös márvány úrasztala és keresztelőmedence, Mózes-szék) javarészt az 1854-es felújítás korából valók. A hajó déli oldalának középpillére mellett gótikus faragványok láthatók, a háromból kettő kapubéllet-töredék.

Csepel faluban már a 13. század elején állt templom, plébánosát 1232-ben említik. A török hódoltság idején romba dőlt templomot II. József türelmi rendelete (1781) után építette újjá egy korábban fából emelt, tapasztott oratóriumot helyén a református közösség. 1787-ben a templomot, majd 1794-ben a tornyot is megújították. 1854-ben a hajót keleti és déli irányban felé kibővítették. 1892-ben a tornyot átépítették, homlokzatait neogótikus tagolással látták el (Kovács István kőröshegyi mester munkája).