Nagypeterdi Református Templom

A település központjában, a főutcára merőlegesen elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati homlokzata előtt laternás, hagymatagos sisakú torony áll. Déli oldalához oszlopokkal alátámasztott, nyitott előcsarnok, cintérium kapcsolódik.

A templom főbejárata a torony tengelyében álló, íves záródású, ajtón, a másik a déli oldalon nyílik. A négyszintes tornyon, a karzat magasságában, a főkapu szemöldökpárkánya felett vakolatkeretes lunetta van. A padlásszint vakolatsávos falán, faltükörben lévő, egyenes záródású ablak nyílik. Az egyenes záródású, könyöklőpárkányos harangablakokat ion féloszlopok keretezik, és felettük vékony osztópárkány fut körbe. Efelett a templomórák helyét jelző vakolattükrök és íves keretezés díszíti a falakat. A templomhajó oldalait pillérek tagolják, azokban szabálytalan rendben szegmensíves ablakok állnak, a végfalon körablak látható.

A csehsüveg boltozatos templomtérben a szószék az északi fal közepéhez csatlakozik és két dór oszlop támasztja alá. A szószék falazott feljárójához egy neoreneszánsz Mózes-szék támaszkodik, előttük pedig Nemes Baán János 1877-es alkotása, a siklósi vörös márványból készült úrasztala áll. A tér két végében ácsolt karzatok emelkednek, a nyugati oldali karzaton található az orgona, ennek alján festett díszítésű deszkaborítás látható. A tíz táblán népies rokokó minták láthatók (indákkal, virágokkal, kagylókkal), míg a két további táblán egyszerűbb, kis karikákból álló díszítések jelennek meg. Közös jellemzőjük, hogy mellőzik a szimmetriát, mégis kiegyensúlyozottak.

A késő barokk stílusú templom 1786-ban épült. Tornya és főhomlokzata klasszicista stílusú, a 1828-35 között átalakításkor nyerték formájukat. A templom boltozat is ebből a korból való, amikor a korábbi festett famennyezetet elbontották.