Mezőnagymihályi Református Templom

A település központjában, útelágazódásnál elhelyezkedő, kelet-nyugati tengelyű, íves záródású, egyhajós templom, amelynek nyugati oldala előtt órapárkányos, párnatagos sisakú torony áll.
A templom félköríves záródású, kőkeretes főbejárata a torony nyugati oldalán van, hasonló kialakítású mellékbejárata a déli oldal közepén található. Az élszedett sarkú toronytestet övpárkányok tagolják három részre, széleit lizénák keretezik, legfelsőbb szintje valamivel keskenyebb. A torony emeletein eltérő nagyságú félköríves záródású, kőkeretes ablakok nyílnak. A hajó oldalait is félköríves záródású, kőkeretes ablakok törik át. A torony és a hajó egyenes, a végein ívesen hajló féloromzatokkal csatlakozik, amelyek végén kőgömbök állnak. 

A sík, vakolt mennyezetű templombelső két végben kőoszlopokkal alátámasztott, faragott kazettás fakarzatok emelkednek. A déli oldalon található a szoborszerűen gazdag díszítésű, volutás támasztékú, kőből faragott szószék, felette az aranyozott festésű korona.
1687-ben a törökuralom utána az elpusztult faluban visszatelepedő reformátusok újra birtokukba vették a középkori eredetű templomot, amely mellé 1773-ban fatornyot is emeltek. 1792-93-ban építették a jelenlegi késő barokk stílusú templomot, amelynek tornyát 1821-34 között készítették. A faragott szószék és a szószékkorona 1809-ből való. 

A 440 (95 cm) és 297 kg-os (80 cm) harangjait Walser Ferenc öntötte, a nagyobbik felirata: „Isten dicsőségére a háborúba elvitt harang helyett önkéntes adakozásból öntették a mezőnagymihályi ref. egyház tagjai és nemes szívű pártfogói az Úrnak 1923-ik esztendejében.” A kisebbiké: „Isten dicsőségére öntette a nagymihályi ev. ref. egyház az 1887. évben. No.1666.”