MILLISITS MÁTÉ
A MAGYAR REFORMÁTUS ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉG
A magyar református építészeti örökség a magyarság több mint ezeregyszáz éves kulturális teljesítményei között kiemelt helyet foglal el. Az elmúlt közel ötszázév alatt a helvét reformáció hitelveit követő protestánsok mind a szellemi életben, mind a tárgyi kultúra területén” saját színnel” gazdagították a nemzet legkiválóbb alkotásait, életműveit gyűjtő országos vagy regionális értéktárakat.
Egy-egy kiemelkedő református lelki-szellemi teljesítmény túlmutat a felekezeti határokon és minden magyar emberből az elismerés szavait váltja, válthatja ki; ilyen Károlyi Gáspár (c. 1535-1591) bibliafordítása, amelyet 1589 és 1590 között Vizsolyban nyomtattak ki, vagy Szenci Molnár Albert (1574-1634) által készített százötven genfi zsoltárnak a magyar nyelvre történő átültetése 1606-ban.
A magyar református építészeti örökség áttekintése a templomok mellett, rálátást biztosít az oktatási épületekre, valamint bemutatja a legfontosabb közegyházi feladatok ellátásának otthont adó házakat, nem tévesztve szem elől a szeretetszolgálati tevékenység egyedi igényeknek megfelelő objektumait.
Magyar református templomot nemcsak a Kárpát-medencében találunk, hanem Észak-Amerikában, valamint Ausztráliában is.[1] A kivándorolt magyarság hitéleti igényeinek kielégítése céljából jelentős számú szakrális épület, köztük több magas építészeti és iparművészeti értéket is tartalmazó gyülekezeti központ létesült, amelyek egyszerre részei az ottani és a magyar építészeti örökségnek.
A reformáció kezdetei Európában
A keresztyénség történetében 1517. október 31-ike korszakhatárnak tekinthető. Ezen a napon Wittenbergben Luther Márton (1483-1546) Ágoston-rendi szerzetes 95 tételben hozta nyilvánosságra a búcsúcédulák árusításával szemben megfogalmazott teológiai ellenérveit. Luther szándéka az volt, hogy vitairata az egyházon belül érjen el megtisztulást, ezzel szemben ténylegesen a német választófejedelmek és a választófejedelemségek polgárai között talált támogatókra. A tételek nyilvánosságra hozatalát követően három éven át tartó folyamat indult el, amelynek végpontját az 1521. áprilisi wormsi birodalmi gyűlés jelentette. Luther Mártont a gyűlésen 1521. május 8-án birodalmi átokkal sújtották. A reformátori nézeteit Isten munkájáról és az egyház működéséről többek között az 1520-ban kiadott Nagy Kátéban és az 1529-ben megjelent Kis Kátéban foglalta össze, amely művek a mai napig alapvető fontosságúak az evangélikus egyházban. Mindennek az lett a következménye, hogy nyilvánvalóvá vált a szakadás Luther követői és a római katolikus egyház vezetése között.
A református templomépítészet évszázadai – a teológiai, a református hitvallásokon alapuló dogmatikai háttér
A keresztény templom vagy imaház, illetve kápolna rendeltetése az, hogy méltó helyet biztosítson az örömhír, az Evangélium hirdetésére. Jézus Krisztus kereszten történt váltsághalála és feltámadása, mint az üdvtörténet legfontosabb eseménye minden szakrális helyen középpontban kell, hogy álljon.
A Magyarországi Református Egyház két, a svájci reformáció korának szellemiségében 1560-as években készült hittételeket összefoglaló szöveget fogad el hivatalos hitvallásnak, a Heidelbergi Kátét[2] és a II. Helvét hitvallást. Ez utóbbi szövegkorpuszt Bullinger Heinrich (1504-1575) zürichi reformátor írta 1562-ben, nyomtatásban 1566-ban jelent meg, a magyar reformátusok 1567-ben a Debreceni Zsinaton fogadták el.
A Második Helvét hitvallás XXII. fejezetének 4. tétele a következőt tanítja a templomról: ”Amiképpen hisszük, hogy Isten kézzel csinált templomokban nem lakik, azonképpen tudjuk azt is, hogy az Isten igéjére és a szent cselekményekre való tekintetből az Istennek és az Ő tiszteletére szentelt helyek nem közönségesek, hanem szentek, és akik ezeken a helyeken megfordulnak, azoknak áhítatosan és tiszteségtudón kell viselkedniük, mint akik szent helyen, Istennek és az Ő szent angyalainak színe előtt vannak.”
A református templom rendeltetése
A dogmatikai, liturgikus különbségek az egyházak között lehetnek kisebbek és nagyobbak, más a római katolikus[3], evangélikus vagy a református templom fogalmának értelmezése. A különböző hitéleti, dogmatikai felfogást is szem előtt tartva, a XX. században, valamit a XXI. század hajnalán, Magyarországon épültek ökumenikus templomok vagy kápolnák. A római katolikus és evangélikus templom legfontosabb berendezése az oltár[4], amely a belső tér elrendezésének meghatározó „eleme”, amelyet e két felekezet eltérő dogmatikai értelmezéssel használ.
A református teológiai felfogás, Pál apostolnak a Zsidókhoz írt levele 10. fejezete alapján vallja, hogy Jézus Krisztus áldozata egyszeri, annak megismétlésére semmiféle módon nincs szükség, így az áldozat bemutatásának helyére, az oltárra sem.
A római katolikus templomokkal ellentétben a református templomépítészetben nem figyelhető meg az oltárnak kiemelt helyet biztosító térszakasz, a szentély sem.
A református templom rendeltetését Ravasz László (1882-1975) a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke 1942-ben az alábbi szavakkal foglalta össze:” A református templom gyülekezeti hajlék, alapjában véve családi ház, ahol a családfő maga az Isten.”
A svájci reformátorok, Ulrich Zwingli (1484-1531), Guillaume Farel (1489-1565) és Kálvin János (1509-1564) már a XVI. század első felében az addigi római katolikus templomok belső tereit a helvét reformáció „Igecentrikus” szemléletének megfelelően alakították át. A római katolikus templomban a hajót a szentélytől elválasztó diadalívnek hívott rész szakaszolja, már a középkor második felében a szentmise evangéliumot magyarázó részén, az itt elhelyezett szószékben mondta el a pap a prédikációt.
A református szempontok szerint átalakított középkori eredetű templomokban a diadalívnél elhelyezett szószék lett a liturgikus tér legjobban kiemelt része, amelynek a közelében helyezték el az úrvacsora kiszolgáltatásának helyeként szolgáló úrasztalát. A református felekezet a XVI. századtól a XVIII. század második feléig az istentiszteletek alkalmain nem használt orgonát. A svájci reformátorok közül Zwingli hevesebben, míg Kálvin „visszafogottabban” ellenezte a hangszer liturgikus célú használatát. A Kárpát-medence református közösségei ebben a kérdésben a helvét hittestvéreikkel megegyező véleményen voltak. A hosszabb időn át tartó ellenkezés lassan oldódott, leghamarabb az erdélyi egyházközségek lettek nyitottak az orgona templomban történő felállításával kapcsolatban, míg az ország közepén élt kálvinisták, a Dunamelléki Református Egyházkerületben csak az 1820-as években kezdtek orgonákat építeni.
A magyar református templomok, mint a középkori keresztény művészet őrzői
A kétezeréves kereszténység történetén belül a magyar keresztény hitélet és építészeti örökség a Kárpát-medencében több, mint ezeréves múltra tekint vissza. A XVI. században az evangélium hitigazságaihoz visszatérő reformáció egyházai a megelőző félezer év római katolikus templomait átvéve, azok belső tereit a saját liturgiai igényei szerint alakították át.
A napjainkban is református hitéleti célt szolgáló középkori templomok[5] közül kiemelésre érdemes Magyarország mai országhatárain kívül eső, a két, nagyméretű nyugati toronnyal téglából épített, háromhajós Árpád-kori ákosi, amely a Királyhágómelléki Református Egyházkerület építészeti állományának kiemelkedően értékes darabja, valamint Kolozsváron a Farkas utcai késő gótikus csarnoktemplom[6] és a marosvásárhelyi vártemplom[7], amelyek az Erdélyi Református Egyházkerületben találhatók. A felvidéki épületállományból a somorjai[8] és a bodrogszentesi, a kárpátaljaiból pedig a palágykomoróci érdemel említést.
A mai Magyarország területén az egyik legnagyobb méretű középkori eredetű, de több évszázad óta református hitéleti célokat szolgáló épület, az ócsai református templom. Ez az épület eredetileg a premontrei szerzetesrend monostortemplomaként épült a XIII. században, a művészéttörténeti kutatás a késő román stílus mellett, a korai gótika hazai megjelenésének az esztergomi királyi udvarhoz köthető közvetlen megrendeléseken dolgozó mesterekkel hozza kapcsolatba. A közel nyolcszáz éves épület háromhajós, kereszthajós, bazilikális elrendezésű. A középkori freskóit a kora újkorban lemeszelték, ezzel akaratlanul konzerválva azokat, a műalkotásokat a XX. század hajnalán tárták fel.[9] Az 1990-es évek első felében végzett szakszerű műemléki helyreállítást elismerve Europa Nostra-díjban részesítették az Ócsai Református Egyházközség templomát 1995-ben.
Fortepan 268089 Adományozó: Gádoros Katalin
Hugenotta templomtípusok
A központosító törekvés végig kísérte az elmúlt századokban épült református templomok belső kialakítását az első francia református, hugenotta típustól kezdve a mai, sokszor egyedi megjelenésű, összetett alaprajzú szakrális épületekig.
A hugenotta típusnak hívott templomok közül a legismertebb az 1564-ben Lyonban épült Temple de Paradis-ról (Paradicsom Temploma) már festmény és rajz is fennmaradt, ezek alapján alaprajza nagy valószínűséggel rekonstruálható.[10] A templomot 1567-ben lerombolták, de mintaként szolgált a későbbi épületekhez.
Az épület közel kör, vagy ellipszis - ezt a fennmaradt ábrázolásokból nehéz eldönteni - alaprajzú volt, külső masszív téglafalai konzolosan tartották a körbefutó karzatot. A karzat szintjére két, vagy három helyen külső kettős lépcsőkar vezetett. A padsorok követték az alaprajz vonalát és a központi helyen lévő szószék felé fordultak. A padok elrendezése megfelelt a reformáció alapelvének, amely az igehallgatást tartja a legfontosabbnak és közvetlen kapcsolatot kínál az igehirdető és a gyülekezeti tagok között. A belső tér egyszerű, szerény kivitelű, a falak fehérre festettek, a szószék, a korlát és a tetőszerkezet elemei fából készültek. Az egykori templom nyitott fedélszékét négy faoszlop tartotta. A karzatot megvilágító körablakok és a tetőablakok üvegezettek, az ólmozott üvegtáblák közepére különböző címereket helyeztek el, a templombelsőt csak ezek a heraldikai ábrákkal díszített ablakok színesítették.
A Lyonban épült Temple de Paradis-nál megismert belső térelrendezés mellett a hugenották által épített templomok több, különböző fajta alaprajzi variációval készültek a kora újkor évszázadaiban.
A másik hugenotta típus a charentoni templom, amely szintén nagy hatást tett az európai protestáns templomépítészetre. Jacques II Androët du Cerceau[11] építette 1607-ben az első templomot, amelyik 1621-ben leégett. A második charentoni templomot[12] Salomon de Brosse[13] tervezte 1623-ban. A fekvőtéglalap alaprajzú, külső megjelenésében egyszerű templom, nagy világos belső terét oszlopokra támaszkodó emeletes karzat vette körül. A karzatokra széles lépcsőkar vezetett mind a négy sarokban. A két szinten végig futó karzatoknak köszönhetően a csarnoktemplom befogadóképessége négyezer fő volt. Természetes megvilágítását széles ablakok biztosították. A szószéket a templomhajó tengelyének egyharmadába helyezte az építész. A szószékhez közeli falszakaszon a tízparancsolat szövegét tartalmazó tábla függött, az ajtókon bibliai idézetek voltak olvashatók. A templom alaprajza bár nem volt négyzet, belső kialakítása, a szószék és a padok elrendezése a centralizált templomtér mintájává vált.
A különböző formájú alaprajzi variációval épült hugenotta templomoknál a liturgikus tér kialakításának legfontosabb szempontjává vált, hogy a szószék minden padból látható, a Szentírás felolvasása, valamint a prédikáció jól hallható legyen. Gyakran használták az ellipszis, kör, a nyolcszögletű és a rövidszárú görög kereszt alaprajzi elrendezést. Az újonnan épült templomaikra a nagy előadóteremszerű, belátható, világos, centralizáló elrendezésű templomtér volt a jellemző, ahol a liturgikus tér díszítése a Biblia központiságát szemléltette. Az úrasztalát a szószék elé helyezték el.
A reformáció korában a nyugat-európai centrális protestáns templomtípus alaprajzi mintái valószínűleg a Kárpát-medencében is ismertek lehettek. A német, a holland és a svájci egyetemeken tanuló diákok, a később lelkészi szolgálatot vállaló egykori peregrinusok rajzok, könyvek, metszetek behozatalával, személyes szóbeli elbeszéléseikkel segíthették a centrális szakrális épületek hazai megismertetését.[14]
A reformáció kezdetei a Kárpát-medencében
Luther Mártonnak a wormsi birodalmi gyűlésen történt birodalmi átokkal sújtása évében, 1521-ben Magyarországon Szalkai (Zalka) László (1475-1526) váci megyéspüspök hirdettette ki a Lutherre mondott 1520-ban kelt pápai átkot a nagyobb templomok szószékein és prédikációiban folyamatosan ostorozva a wittenbergi újításokat. Szalkai rávette II. Lajos királyt (1506-1526), hogy az új tanok követőit kemény büntetésekkel sújtsa, valamint, hogy a magyar nemesség vezetőihez, az egyes vármegyékhez és városi tanácsosokhoz küldjön a reformáció tanait betiltó parancsokat.
A lutheránus tanok elleni kemény fellépés kialakulásában sajátos szerepet játszott a neves magyar jogtudós, Werbőczy István (1460 körül-1541), aki 1521-ben Wormsban személyesen is vitatkozott a katolikus egyház védelmében Luther Mártonnal, és aki a saját birtokain nyolc, magát evangélikusnak valló személyt égettetett meg.
Az 1523-as budai, illetve az 1525-ös rákosmezei országgyűléseken kegyetlen törvényeket fogadtak el a reformáció hívei ellen. E törvények kimondták: „a lutheránusok és pártfogóik, mint nyilvános eretnekek, s a boldogságos Szűz ellenségei, fejvesztéssel és jószágkobzással büntettessenek”; továbbá azt, hogy „minden lutheránus az országból kiírtassék, és bárhol találtatnak, nemcsak az egyházi, de a világi személyek által is bátran elfogattassanak és megégettessenek”.
Az 1520-as években folytatott üldözések azonban nem tudták megakadályozni a lutheri reformáció terjedését. Ebben komoly szerepe volt az 1526-os évnek, mely a magyar történelem egyik tragikus mélypontja. II. Lajos király és Szalkai püspök is a törökök elleni 1526. augusztus 29-én vívott mohácsi csata áldozatává vált, az elkeseredett nép pedig egyre inkább a reformáció tanai felé fordult.
A mohácsi tragédia után Luther Márton vigasztaló zsoltárokat küldött az özvegyen maradt királynéhoz, Habsburg Máriához.[15] (1505-1558) E zsoltárok előszavából tudjuk, hogy a nagy reformátornak pontos információi voltak, mind a magyar király haláláról, az ország tragikus állapotáról, valamint az evangélikus mozgalom magyarországi helyzetéről is. A mohácsi vész és Buda 1541-ben történt török általi megszállása következtében a Magyar Királyság két, majd három részre szakadt. Luther Márton tanainak Közép-Kelet-Európában történő elterjedése után, a svájci reformáció tanai is követőkre találtak a Kárpát-medence lakossága körében.
A XVI. század első felében a magyar országgyűlések által hozott törvényekben több alkalommal komoly retorziókat kilátásba helyezve felléptek a reformáció követőivel szemben, a század második harmadától már nem csak a lutheri, hanem a „Zwingli-féle pestis követőit” is fej- és jószágvesztéssel sújtották volna.
A fenyegetések ellenére a Kárpát-medencében a reformátorok által hirdetett tanítások a XVI. század végére a lakosság jelentős többsége által elfogadottá váltak. A helvét reformáció tanítását a magyar népesség többsége vallotta, míg a németajkúak mind a Felvidéken, mind Erdélyben hűségesek maradtak évszázadon át az evangélikus hitelvekhez.
Erdélyben a XVI. és a XVII. században a protestáns templomok építése egyáltalán nem, a katolikus templomok építése és a vallásgyakorlás csak rövidebb időben esett tiltó rendelkezés alá. Az egykori középkori Magyar Királyság középső részén 1541-től, Buda török általi megszállásával közel másfél évszázadon át létrejött a török hódoltság. Ezen a területen a megszálló mohamedán hitet államvallásként valló birodalom, a római katolikus hitéletet alig, a protestánst pedig jelentős megszorításokkal engedte gyakorolni[16]. A Habsburg uralom alatt tartott, Királyi Magyarországnak hívott északnyugati országrészen a katolikusok kiváltságokat élveztek a templomépítés tekintetében, míg a protestánsok nagy nehézségeket éltek meg ingatlanjaik megtartása érdekében. Új református templom építése a kora újkorban ebben az országrészben ütközött a legtöbb nehézségbe.
Református templomépítészet a Kárpát-medencében 1541 és 1686 között
Budának 1541-ben történt török általi megszállása után a várhegyen fekvő polgárváros keresztény templomainak többségét dzsámivá alakították át. Egyedül a terület északi részén fekvő Mária Magdolna-plébániatemplomot engedte a megszálló hatalom a különböző keresztény felekezeteknek közösen használni.[17]
A hugenotta templomokkal ellentétben, a török hódoltság alatt protestáns templom használatára, illetve azok építésére vonatkozóan nem rendelkezünk korabeli képi forrásokkal.
Segítenek rekonstruálni a múlt ez irányú történéseit az írott egyházi dokumentumok, valamint az elmúlt száz évben az olyan középkori eredetű templomokban végzett régészeti feltárások, amelyek a XVI. és XVII. században protestáns használatban voltak. A falképkutatás által a falakon megfestett Szentírásból vett Igék és a korabeli díszítőelemek megismerése nemcsak a művészettörténeti, hanem az egyháztörténeti kutatásokat is segítik.
A református hitéleti célra átvett középkori templomok esetében a belsőtér liturgikus elrendezését változtatták meg saját gyülekezeti igényeiknek megfelelően, létrehozva a tér centralizálását.
A templom esetében a nyugat-európai párhuzamoknak megfelelően megtörtént a református liturgiát zavaró berendezések eltávolítása a szakrális térből, de a nyugati példákkal ellentétben, az egykori katolikus egyház által megáldott tárgyakat nem látványos „rombolással”, hanem feltűnés nélkül távolították el.
A templombelső átalakításának fontos elemeként figyelhető meg, a középkori freskók láthatóságának megszüntetése. A falfestményeket lemeszelték, a meszeléssel egyrészt konzerválták a műalkotásokat, másrészt nagy egységes felület jött létre, amelyre a reformáció igényei szerinti díszítéseket el lehetett helyezni.
A kora újkori református templomok díszítése során élénk színű növényi ornamentikát használtak. A falakra a Szentírásból vett idézetek mellett, az átépítéssel kapcsolatba hozható feliratokat helyeztek. A református közösségek által használt templomok belső tereiben mind a kifestés, mind a festett kazettákon, olyan gazdag jelentésrétegekkel bíró vizuális gondolkodás figyelhető meg, amelyek minden elemében közvetlenül, vagy közvetve a bibliai hitigazságokra kívánják ráirányítani a hívők figyelmét.
A református egyházművészet sajátja az, hogy az emberábrázolásokat csak nagyon kivételes esetben engedi megjeleníteni. A kivételek között megtalálható az első emberpár bűnbeesésének története[18], vagy Jónás próféta alakja, amint a cethal éppen elnyeli, amikor a prófétát a tengerbe dobták. A kiemelkedő bibliai személyek mellett gazdagon termő szőlőfürtöket vivő férfiakat is láthatunk a „Kánaáni követjárás” elnevezésű festett kazettákon.[19]
A Nagyharsányi Református Egyházközség temploma Baranya vármegyében, kiemelt figyelmet érdemel. A középkorban ezt a szakrális épületet Szent Borbálának ajánlották, akinek a képmása az egykori főoltáron is megtalálható volt.
Ennek a középkori eredetű református[20] templomnak a falait a XVI. és a XVII. században több alkalommal kifestették, amely a népies reneszánsz stílusát mutatja. Marosi Ernő (1940-2021) akadémikus, művészettörténész professzor 1992-ben a magyar református templomokról írt áttekintő tanulmányában kiemelte: ”A nagyharsányi ornamentális festések sorozatának különös értékét, a református templomtér díszítésének történetébe bevilágító jelentőségét az adja, hogy a festési rétegek gondos elkülönítése lehetővé tette az egymást követő meszelések datálását. Teljes színpompáját a tér a XVII. század második felében érte el, olyan reneszánsz virágornamentika-festéssel, amelynek itáliai eredete kétségtelen.” [21] A nagyharsányi templomban a legkorábbi reformátusokhoz köthető kifestést a XV. század végi szentély boltozatát tartó nyolcszögű oszlop fejezetén találták meg a falkutatásban résztvevő szakemberek.
Az oszlopfejezeten az évszám, 1582 alatt megfigyelhető díszítés az egyik legkorábbi református egyházhoz bármilyen formában köthető templomi emlék a Kárpát-medencében.
Az épület 1646-os kifestése alkalmával az egykori szentély keleti ablakának két oldalát latinul írt zsoltár részletekkel díszítették.
Az egykori Magyar Királyság keleti részén, a történelmi Bereg vármegye nyugati felén áll Csaroda középkori eredetű református temploma[22], amely a XIII. században épült. Az 1300-as évek végén kapta a templom a gótikus stílusú kifestést. A reformáció időszakában, a XVI. század közepétől Csaroda lakossága a helvét reformáció követőjévé vált, a falu templomát ezután a helyi református gyülekezet használta. A gazdag középkori kifestést csak az ellenreformáció időszakában, a XVII. század közepén vakolták le és virágdíszes, népies, későreneszánsz stílusú ornamentikát helyeztek rá.
A templomhajót a szentélytől elválasztó diadalívnek hívott építészeti falszakaszon, a virágdíszek között a kifestés dátuma, az 1642-es évszám is megtalálható. A XX. században végzett falkutatások eredményeként a csarodai templomban látható középkori festmények bemutatják a Szenvedő Krisztust, az apostolokat, valamint a római katolikus egyház későbbi mártírjait.
Millisits Máté felvétele 2025.
Millisits Máté felvétele 2025.
A magyarszecsődi római katolikus templom[23], Vas vármegyében áll, több szempontból egyedi a magyar kora újkorhoz kapcsolódó épületállomány körében. A Körmend közelében található kisméretű Árpád-kori eredetű épületet, a reformációt követő közel száz évben református gyülekezet használta. A templom félköríves lezárású szentélyét 1696-ban a kálvinista közösség kifestette népies, későreneszánsz stílusban, amelynek fő motívuma az olaszkorsó, amelyből szimmetrikusan elrendezett, indásan hajló szárakon bimbók és virágok nőnek ki. A növényi ornamentika mellett gazdagon díszített keretben bibliai Igéket festettek. A díszítménysor záró része az apszis felső szakaszán található, az eget, a Mennyet megidéző égitestek képében. A XVII. századvégi ismeretlen festő csillagokat és holdat helyezett a templomtér kiemelt pontjára.
Ez a kifestés, a nagyharsányihoz hasonlóan, egyszerre tanúskodik egy Itáliából a XIV. században indult stílus késői magyarországi megjelenéséről, valamint tanúbizonysága annak, hogy a történelem viharaitól szétszabdalt, de az Evangélium hitigazságaihoz visszatért magyarságot Szentírás-centrikusság jellemezte.
Küzdelem a protestáns templomokért az ellenreformáció időszakában
A magyar egyháztörténetírás a reformációra adott római katolikus válasz, az ellenreformációnak véres és vértelen szakaszát különbözteti meg. Mind a két szakasz hitvallásra késztette a magyar protestánsokat. Ebben az időszakban, akik - egyének és közösségek - megmaradtak a reformáció hitigazságai mellett, identitásuk erősebb lett, ha nehézségek ellenére sikerült reformátusnak megtartani a templomukat, akkor azt még jobban megbecsülték, adott esetben bővítették.
A véres ellenreformáció legmegrázóbb időszaka az 1670-es években volt. A magyarországi ellenreformáció idején 1674. március 5-én, több mint 700 protestáns lelkipásztort és tanítót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé, akik közül mintegy 300 hitvalló jelent meg a tárgyaláson. A bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolta őket, egyben követelte „bűneik” beismerését és áttérésüket a katolikus hitre.
A beidézett prédikátorok közül a legállhatatosabbakat, akik semmi fajta megalkuvásra nem voltak készek, kisebb csoportokban várbörtönökbe vittek. Ezután több mint 40 papot Nápolyba hurcoltak. Közülük csak harmincketten maradtak életben, akiket később rabként eladtak a gályákra. A hajókon szenvedőket a holland de Ruyter (1607-1676) admirális szabadította ki 1676. február 11-én.[24]
Millisits Máté felvétele 2011.
A gályarabok kiszabadítása után öt évvel az evangélikusok és reformátusok jelentősen korlátozott vallásgyakorlatát csak az 1681. évi soproni országgyűlés rendezte (25. törvénycikk, 26. artikulus), beleértve a templomépítések ügyét. Engedélyezte, hogy kijelölt, úgynevezett artikuláris helyeken új templomot, iskolát és paplakot építsenek. Viszont az új templom csak favázas szerkezettel épülhetett, külsőleg magtárra vagy gazdaságiépületre kellett hasonlítson. Ilyen artikuláris templom a végleges formában 1717-ben elkészült késmárki evangélikus fatemplom, amelynek alaprajza egyenlőszárú görög kereszt.
Új templomok építése- II. József türelmi rendelete (1781)
A türelmi rendelet[25] az 1780 és 1790 között uralkodott II. József[26] császár egyik első nevezetes rendelkezése volt, amelyet az uralkodó 1781. október 25-én adott ki.[27] A rendelkezés azért kapta ezt a nevet, mert a császár úgy tartotta, hogy a legfőbb „haszon az igazi, keresztényi szervezet által helyeselt türelemből származik” a vallásra, illetve az államra.
Annak ellenére, hogy a türelmi rendelet nem tette minden tekintetben egyenrangúvá a protestánsokat és a zsidókat a római katolikusokkal, a felvilágosult abszolutizmus szellemében fogant rendelkezésnek tekinthető, hiszen egyes felekezeteknek szabad vallásgyakorlást és hivatalviselést biztosított. Ugyanakkor fenntartotta a protestáns egyházak működését korlátozó egyes korábbi rendelkezéseket, mégis a reformáció tanait követő egyházak tagjainak körében mind a türelmi rendeletnek[28], mind II. Józsefnek szinte már kultikusnak tekinthető tisztelete alakult ki. A türelmi rendelet lehetővé tette, hogy protestánsok is betölthettek állami hivatalt és ettől kezdve nem a vallás volt a személy kiválasztásának döntő szempontja. A rendelet engedélyezte a nem katolikusok számára templomok építését – bizonyos megkötésekkel -[29], papok tartását, kivonta a nem katolikusokat a római katolikus püspökök fennhatósága alól; így a továbbiakban nem voltak kötelesek részt venni a római katolikus szentmiséken. A császári intézkedés ugyanakkor eltörölte a reverzálist[30].
A türelmi rendelet hatására a Kárpát-medence területén több száz protestáns templom épült, amelyek napjainkban a műemlékállomány meghatározó részét képezik.[31] Ahol legalább száz, nem római katolikus család élt, ott saját költségükön létesíthettek, illetve fenntarthattak helyi gyülekezeteket, sőt – torony és harang nélkül, nem közútról nyíló bejárattal – templomokat is építhettek. Bár az uralkodó a halála előtt visszavonta rendelkezéseinek túlnyomó részét, továbbra is ragaszkodott a türelmi rendeletéhez. A türelmi rendelet tartalmát nem sokkal a császár halála után, 1791-ben törvénybe is iktatták, bizonyos kiegészítésekkel és módosításokkal.
II. Lipót 1791-es rendelete feloldotta ezeket a korlátozásokat és engedélyezte a külön előírások nélküli új templomok építését.
Az újonnan épülő templomok többsége külső megjelenésében a XVIII. században a Kárpát-medencében szokásos „Dunai barokk” római katolikus templomformát követte. Általában hosszházas alaprajzzal épültek, két rövidebb oldalán, egyik vagy mindkét hosszoldalon kőoszlopokra állított karzattal. Kialakult a türelmi rendeletinek nevezhető templomtípus, amely a XIX. század végéig fennmaradt. Az ekkor épült templomok liturgikus terében a szószék és az úrasztala együttesét a hosszoldal egyik fala előtt alakították ki. Az úrasztalát nagyon gyakran körbe fogta fából, kőből, vagy később öntöttvasból készített korlátépítmény. A falak a korábbi növényi ornamentika helyett egyszínű kifestésben részesültek.
A korszak kivételes templomai közé tartozik a Zselici Tájvédelmi Körzet tőszomszédságában található Szenna nevű település református temploma, amely 1785-ben épülhetett fel népi barokk stílusban. Festett kazettás mennyezete, szószéke, bútorai még a virágos reneszánsz emlékét idézik.[32]
Magyarország észak-keleti részén a Zempléni hegység ölelésében fekszik Füzér község, amelynek a református temploma a szennaival egy évben 1785-ben épült. Ebben a templomban a rokokó stílust népiesen megidéző elemek eredetileg az egész belső teret díszítették. A padok ornamentikáját a XX. század eleji világoskék színű lefestés takarja, csak a XX. század második felében végzett feltárás kutatónyílása enged betekinteni az eredeti kialakításba. Az épület ékessége a Pandák Mihály által 1832-ben készített festett kazettás mennyezet. A festett kazetták a teremtett világ gazdagságát tárják elénk. Az égboltot idéző nap-, hold- és csillag-ábrázolásokkal egyben a Menny megjelenítése is megvalósult.
A templom mennyezetek festett kazettás díszítésének a reformáció korától közel háromszáz évig élő hagyománya volt Erdélytől a Dunántúlon át Észak-Magyarországig. A füzéri református templomban látható mennyezetet a Kárpát-medencei emlékanyagban a késői alkotások között tarthatjuk számon.
Millisits Máté felvétele 2011.
Pest, Óbuda, Rákospalota – türelmi rendelet után épült templomai
Pesten és Budán a török hódoltság alatti protestáns hitélet a török csapatoknak 1686-ban Budáról való kiűzése után teljesen megszűnt. A tiltó rendelkezések közül kiemelendő I. Lipót császárnak a Pest és Buda városok számára kiadott 1703. évi kiváltságlevele, amely szerint a város falai között csak katolikusok kaphattak polgárjogot. Ez a rendelkezés a II. József császár által 1781-ben kibocsátott türelmi rendeletig volt érvényben.
Óbudán a török időkben a reformátusok a középkori eredetű Péter Pál-templomban tartották az istentiszteleteket. Rákospalotán és Rákoscsabán a kora újkorban a reformátusoknak csak egy-egy kisméretű templomuk volt. II. József türelmi rendelete után épültek az első, építészetileg igényesebb kivitelezésű, barokk stílusú, nagyobb befogadóképességű, a település képét meghatározó templomok Rákospalotán és Óbudán. Az 1786-ban felszentelt óbudai templom a legrégibb ma álló református templom a fővárosban. A Kálvin köz 1. szám alatt található templomot az Árpád híd lábánál ma lakótelepi házak veszik körül. Ezeken a településeken a török hódoltságtól napjainkig folyamatos református hitéletről beszélhetünk.
Milllisits Máté felvétele 2026.
A protestánsok az 1790-es években Pesten és Budán az összlakosság egy százalékát tették ki. Egy közös evangélikus-református templom felépítésére gondoltak, azonban ez a felvetés mindkét egyház vezetői körében nagy ellenállást váltott ki. Az evangélikusok külön templomépítési kezdeményezése után a Pesti Református Egyházközség 1796-ban alakult meg Ráday Gedeon (1745-1801), a Dunamelléki Református Egyházkerület későbbi főgondnoka javaslatára. A református istentiszteleteket a Lipótvárosban 1796. október 1-től egy magánházban tartották. Pest városa 1801-ben templom és parókia építése céljából telket adományozott a kecskeméti városkapu előtti vásártéren (a mai Kálvin téren), ahol az 1804-re felépült parókia istentiszteleteknek is helyet adott. Az épület helyén ma a Kálvin téri áruház áll. A templom ünnepélyes alapkőletételén, 1816. június 12-én részt vett az építkezés legjelentősebb támogatója, József nádor felesége, Hermina hercegnő is. A Kálvin téri református templom nem csak Pest polgárosodó, kálvini hitelveket való lakosságának épült, hanem az ország bármelyik reformátusának, aki a városba érkezett. Az egyházközség alapítói országos viszonylatban eleve egy központi templom felépítésére gondoltak, ez magyarázza az épület monumentális arányait. A költségekre a szűkebb Magyarország mind a négy református egyházkerületének területéről érkeztek adományok. A támogatók között megtaláljuk − többek között − Kálmánházy László (1753-1817) váci római katolikus megyéspüspököt is. Az épületet 1830. augusztus 29-én szentelték fel.
A fényképet készítette: Klösz György (1844-1913). Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU. BFL. XV.19.d.08.0429.
Az alföldi református nagytemplomok
A türelmi rendelet adta jogi lehetőségeket kihasználva az alföldi reformátusság több városban, így Kisújszálláson, Törökszentmiklóson és Karcagon, valamint Szentes településen emelt a késői barokk és részben már a korai klasszicizmus stílusjegyeit magán viselő templomokat. Ezek a „Szent Hajlékok” egy-egy gyülekezet komoly anyagi áldozathozatalával valósultak meg. A templomok téglány alaprajzú belső elrendezését meghatározta, hogy a liturgikus teret a hosszoldal egyik fala előtt alakították ki, amelyet nem csak a rövidebb, hanem egyik, vagy akár mind két hosszoldalon körbefutó karzat ölel körül.
A XIX. század első felében a Magyar Királyság fokozatosan lett a mezőgazdaság adta bevételekből élő országból agrár-ipari társadalom. A gazdasági fejlődés mellett az 1825 és 1848 közötti időszakban, a reformkor egyik legfontosabb vívmánya volt, hogy 1844-ben a magyar nyelv hivatalosan elismert államnyelvé vált. A református egyházközségek lélekszámának növekedése, különösen az Alföldön szükségessé tette az impozáns, több ezer főt befogadni képes templomok építését, amelyek a magyar klasszicista művészet fontos alkotásai lettek.
Debreceni Református Nagytemplom
Debrecen jelképének számító Református Nagytemplom elődje a középkorban épült, amely a római katolikus Szent András templom volt. A város plébániatemplomának alapkövét a XIII. század végén tették le és a kivitelezés jelentős része a XIV. század hajnalán történt. A gótikus stílusban készült „Szent hajlék” alaprajzi megoldása szerint három hajós, a felépítése szerint bazilikális, vagyis a főhajó a két mellékhajónál magasabb és önálló megvilágítást kapott a mellékhajóknál magasabban lévő ablakai segítsége által.[33]
A cívisváros lakosságának reformátussá válása után 1564. szeptember 6-án leégett a templom. Méliusz Juhász Péter (c.1535-1572) magyar reformátor, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Debrecen lelkésze irányításával a leégett épület cintermében egy imatermet alakítottak ki 1570 és 1571 között, a középkori templom északi fala mellett.
A teljes újjáépítéséhez hatvan évvel később, 1626. augusztus 4-én fogtak hozzá, Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem támogatásával. A két éven át tartó munka 1628. október 4-én ért véget. A templomhoz kapcsolódó újabb építkezésnek I. Rákóczi György (1593-1648) erdélyi fejedelem harang adománya adott ösztönzést. A fejedelem 1636-ban[34] ajándékozott egy különleges[35] harangot a Debreceni Református Egyházközségnek. A harangot az évszázadok során többször újra kellett önteni. A debreceniek tisztelete megmaradt ez ősi öntvény iránt, amelyet Öreg Rákóczi-haragnak neveznek. A harang méltó elhelyezésére, harangtornyot kellett építeni. A templom délnyugati sarka közelében téglából 1640 és 1642 között emelt építmény a „Verestorony” nevet kapta. A karcsú háromemeletes tornyot a tűz figyelésére alkalmas őrállásokkal látták el, a toronysüveg megoldása az erdélyi építészetet idézte, a négy sarka fiatornyokkal volt ékesítve.[36]
A XVIII. században a templom többszöri felújításon esett át, mígnem 1802. június 11-én a város nyugati harmadát pusztító tűzvész az összes egyházi épületben jelentős kárt tett.
Egy korabeli beszámoló szerint: „A Nagytemplom, a két torony, a professzorok, prédikátorok, kántorok házai és három leányoskolák mind elégtek. A cserepes toronyban lévő két harang elolvadott, a veres toronyban a nagy harang leesett és csorbák estenek rajta, de ámbár nagy tűzben volt, el nem olvadt, hanem megmaradt-e régi hangja, az bizonytalan. A templom és torony, hogy valaha reparáltassanak, nehezen lehet remélni, mert azoknak falait a rettenetes tűz igen meggyengítette.”[37]
A tűzvész után a Debreceni Református Egyházközség presbitériuma új templom felépítése mellett döntött. Amíg ebben a kérdésben egyetértés volt az egyházközség vezetésében, addig a tervező személyében és az általa preferált tervvariáns elfogadásában már a különböző vélemények ütköztetése miatt nem alakult ki egyetértés. Nemsokkal a tűz okozta katasztrófa után az egyházi elöljárók felvették a kapcsolatot Péchy Mihállyal (1755-1819) katonai mérnökkel, a kollégium korábbi diákjával. Péchy első tervváltozata egy teljesen centrális elrendezésű templom megépítését indítványozta. Ez az elképzelés a XVI. századi hugenotta templomokkal rokonítható. Az építtetők Péchy mellett Johann Weiss építésztől 1803-ban kértek templomterveket, aki a XVIII. század végi stílust folytatva, késő barokk hagyományokon alapuló kéttornyú tervet készített. Ez az elgondolás a római katolikus debreceni Szent Anna plébániatemplom kéttornyú főhomlokzatának formai kiképzésének még a barokk stílusban tovább fejlesztett, több díszítéssel ellátott változata lett volna. Az egyházközség vezetése 1804-re elvetette Weiss késő barokk elgondolását, valamint Péchy centralizáló, a magyar reformátusok között újítónak ható, a kálvini liturgiai felfogással összhangban álló tervét. Az új építendő templommal kapcsolatban, csak azt a kívánalmat fogalmazták meg, hogy az: ”… tsinos együgyű 12 öl szélességű és 24 öl hosszúságú” legyen, valamint, hogy egyik oldalsó részén és a végén legyen karzat, a főhomlokzatát két torony díszítse. Péchy igazodva a megrendelők óhajához, több tervváltozatot készített, mégis 1805-ben az építtetők kapcsolatba léptek Tallherr József (1730-1807) budai építésszel, aki olyan alaprajzi megoldást javasolt, amit a debreceniek megvalósítani óhajtottak. Tallherr terve szerint a rövid, déli a Piac utcára néző főbejárattal ellátott templom főhajójához a vele azonos szélességű, de hosszabb kereszthajó kapcsolódott, a liturgikus tér a főhajó és a kereszthajó találkozásánál kapott helyet. Tallherr terveit megküldték Péchynek véleményezésre, aki kisebb javításokat kívánt tenni építésztársa elgondolásán. Tallherr T-alaprajzú épületének lefedésére egy nagy dobbal ellátott kupolát javasolt. Ez városképileg látványos, de költséges és a kivitelezéshez komoly szakmai tudást igénylő építészeti megoldás az egyházközség vezetői részéről nem talált támogatásra. A többszöri tervmódosítás ellenére, 1803-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal 1822-ig tartottak a debreceni Református Nagytemplom kivitelezési munkálatai. Péchy Mihály, mivel terveit folyamatosan felülbírálta a megrendelő egyházközség, 1808 végétől nem vállalt szerepet az építkezésben. A kivitelezés irányítását és a még szükséges részlettervek kidolgozását Rabl Károly (1746-1828) gyöngyösi építész végezte. A hosszú egyeztetés és építési folyamat után megépült templom külső megjelenéséről elmondható, hogy monumentális hatású, korinthoszi féloszlopokkal tagolt főhomlokzata a város fő útvonala, a Piac utcát méltó módon lezáró déli oldalon kapott helyet. A két torony a 61 méteres magasságával impozáns megjelenést tud biztosítani az épületnek. Péchy és építésztársai - többszöri módosítás után elfogadott - kiviteli terve lehetővé tette, hogy az új templom építése során részben felhasználásra kerüljön a kelet-nyugati irányban tájolt, tűz miatt lebontott Szent András-templom alapfala. A két évtized alatt elkészült mintegy 6000 fő[38] befogadására képes épület a magyar klasszicizmus jelentős alkotása lett, mind külső, mind belső megjelenésével visszafogott ünnepélyeséget sugároz. A Nagytemplom egyes építészeti részletei mintául szolgáltak több református templom, vagy annak tornya megformálásához. A legkönnyebb megfigyelhető mintaátvételről az órástoronysüveg több más református templom tornyán történt alkalmazásakor beszélhetünk. A nagybányai és az érmihályfalvai templomok tornyainak süvegformája a debreceni Református Nagytemplom süvegeit idézik. A két partiumi templom süvegformája között a különbség, hogy míg a nagybányai süvegén a debrecenivel megegyezően mind a négy égtájnak megfelelően óraszámlapokat helyeztek el, addig az érmihályfalvai csak főbb tömegképzésében követi a mintaadó debrecenit.
Fortepan képszám:39269 Fotó adományozó: Ted Grauthoff
Ceglédi Református Nagytemplom
Közép-Európa egyik legnagyobb református temploma a ceglédi Református Nagytemplom. Ez a monumentális klasszicista épület hatalmas kupolájával, két tornyával mára Cegléd jelképévé vált. A ceglédi reformátusok 1754-ben építették meg első templomukat, mivel a XVI. század óta használt középkori eredeti templomukat kénytelenek voltak – hosszú pereskedés után – visszaadni a római katolikusoknak.[39]Nyolcvan évvel később, 1834-ben, tűzvész pusztított Cegléden, amelynek következtében áldozatául esett a református templom. A katasztrófa után nem sokkal kérte fel a Ceglédi Református Egyházközség presbitériuma a neves pesti építészt, Hild Józsefet (1789-1867), hogy készítse el az új templom terveit. Egy évvel később már le is rakták az alapkövet, ám az építkezés pénzhiány miatt lassan haladt. Az adományok kevésnek bizonyultak, így 1835-től az „egyházfik” kéregetés útján próbáltak pénzt szerezni. Az adakozók nevét az úgynevezett kéregető könyvek őrzik, amelyek napjaikban is a Cegléd-Nagytemplomi Református Egyházközség tulajdonában vannak. Az építkezést 1870-re sikerült befejezni, a templomot 1871 pünkösdjén Török Pál a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke szentelte fel. Hild József által tervezett egyszerűbb eredeti kupolát 1895-1896-ban Balázs Ernő tervei szerint átépítették kupoladob alkalmazásával. Az 1936-os javítási munkálatok közben a kupola meggyulladt és leégett. Két éven át tartó munka eredményeként 1938-ra sikerült a napjainkban is látható állapotba helyreállítani Benedek Frigyes tervei alapján. Az épület belső hossza 44 méter, szélessége 32 méter. Négyszintes tornyai 48 méter magasak. Kupolája 60 méter magas, átmérője 19 méter. Főhomlokzata szimmetrikusan van kialakítva a két toronnyal és a négy ión oszlop alkotta előcsarnokkal. Az oldalhomlokzatokon két falpillér tartotta timpanon díszíti a bejáratokat. Az épület közel 2500 ülőhelyes és 5000 fő befogadására alkalmas. A görögkereszt alaprajzú templombelső tere centrális kialakítású, melyet széles karzatok vesznek körül.
Tihanyi Károly felvétele 2018.
A kunhegyesi református templom, az „Alföld katedrálisa”
A török hódoltságot követően Kunhegyes lélekszáma gyorsan növekedett és a reformátusok hamar kinőtték templomukat. Így 1794-ben felmerült egy új, nagyobb templom építésének gondolata. A tervek elkészítésével Homályossy Ferenc szolnoki építészt bízták meg, aki 1826-ban elkészítette az egytornyú, klasszicista épület tervrajzát. A kivitelezést Grizner József hevesi mester vállalta. Két évvel később már kész volt az épület alapja, illetve kiégettek 200 000 téglát a falakhoz. Az építkezés komoly anyagi terhet jelentett a közösség számára. Az 1831-es kolerajárvány miatt pedig teljesen abbamaradtak a munkálatok.
Időközben az egyházközség tagjai úgy döntöttek, hogy szeretnék a vármegye legimpozánsabb templomát megépíteni, így elvetették Homályossy Ferenc korábbi terveit, és felkérték Hild Józsefet, hogy tervezzen számukra kéttornyú templomot. Hild elvállalta a munkát és 1839-re elkészültek az új tervek. A templomot 1848. november 26-án szentelték fel. Az épület 54 méter hosszú, 24 méter széles. Homlokzatát kettős ión oszloppal alátámasztott timpanon díszíti. Két tornya 48 méter magasan nyúlik az ég felé. A háromhajós csarnoktemplom mellékhajói háromszintesek. Körbefutó kétemeletes karzatait a földszinten dór, az emeleten ión stílusú oszlopok tartják, 26 méteres belmagasságával, csehsüveg boltozataival, kétszintes kórusával megragadó térhatást eredményez.
A kunhegyesi templom terveivel Hild József a protestáns egyházi építészetben kiemelkedőt alkotott. Az „Alföld katedrálisa” a Tiszántúli Református Egyházkerület második legnagyobb református temploma közel 1200 ülőhellyel rendelkezik és 3000 ember befogadására alkalmas.
Benedek Csaba felvétele 2017.
Benedek Csaba felvétele 2017.
A református társadalmi szerepvállalás és egyházigazgatás épületei
A XIX. század második felében a protestáns egyházak egyre több karitatív intézmény létrehozásával mutattak rá Jézus Krisztus áldozathozatalára. A társadalmi szerepvállalás terén példát mutatott a Pesti Református Egyházközséghez tartozó Németajkú Református Leányegyházközség, amely saját temploma megépítése előtt kórházat alapított.
A Bethesda kórház épületei
Pesten a Bethesda kórházat 1866-ban alapította és közel ötven éven át működtette a Németajkú Református Egyházközség. A kezdetek a terézvárosi Rózsa utca 5. szám alatti épülethez kötődtek, ahol Bakody Tivadar főorvos irányításával történt a gyógyító szolgálat. Ez az épület egy földszintes, pár kórteremből álló ház volt.
A megnyitás évében figyelmet keltettek az osztrák-porosz háború hadisérültjeinek befogadásával és gyógyításával.
A Sugár út - mai Andrássy út - kiépítése miatt eladni kényszerültek 1871-ben a kórház akkor használt Rózsa utca 8. szám alatti épületét. Az új, több szempontból jobb lehetőségeket nyújtó Bartl-villa megvásárlásával nyílt lehetőség egy nagyobb és korszerűbb kórház kialakítására 1872-ben. A Bartl-villát klasszicista stílusban Hild József tervezte az 1840-es évek elején Bartl Károly (1796-1870) kávéház tulajdonos részére.
Az ellátottak számának növekedése az épület és az ápoló személyzet bővítését is megkívánta. A Bartl-házhoz egy új, kétszintes, historizáló szárnyépületet emeltek a XIX. század legvégén.
A debreceni és a sárospataki református kollégiumok könyvtárterei
A magyarországi református kollégiumok közül klasszicista stílusú impozáns, többszintes épülettel a debreceni és sárospataki rendelkezik. Mind a „Kálvinista Rómaként” is elnevezett Debrecen, mind a „Bodrog parti Athénnak” hívott Sárospatak városképében is kiemelt szerepet játszik a református iskolaépületegyüttes. A magas szintű oktatás megkívánta, hogy a nyomtatott formában összegyűjtött szaktudást tartalmazó könyvek elhelyezését biztosító könyvtárak méltó helyet kapjanak ezekben az épületekben. Amíg a debreceni nagykönyvtári díszterem két azonos méretű önálló teremszakaszként is értelmezhető visszafogott klasszicista eleganciájú, képzőművészeti dekoráció nélküli helyiséggel rendelkezik, addig a sárospataki azonos funkciójú tér egyedülálló a hasonló célt szolgáló protestáns bibliotékák dísztermei között. Sárospatakon a könyvtár[40] dísztermét a magyar klasszicista építészet kiemelkedő mestere, Pollack Mihály tervezte. A kétszintes helységet Bibó István, a reformkori művészettörténet elismert kutatója joggal nevezte Pollack egyik legvonzóbb művének.[41] A méltóságteljes térélményt meghatározza az antik görög építészetből átvett dór oszloprend alkalmazása és az 1834-ben Linzbauer József kassai művész által készített, illuzórikus, a mitológiai jelképeket bemutató mennyezetfestés egyedülálló látványa.
Millisits Máté felvétele 2014.
Nagykőrösi Arany János Református Gimnázium
Az 1901 és 1902 között épült háromszintes, impozáns méretű oktatási épület Baumgarten Sándor (1864-1928) alkotása, aki építészirodai társával, Herczeg Zsigmonddal (1849-1914) együtt mintegy háromszáz iskolát tervezett a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeiben. A gimnázium Nagykörös központjában a középkori eredetű református templom közelében áll. Az épület térrendszere és homlokzat kiképzése a késő historizmus stílusának megfelelő, mégis a nagykörősi szecesszió első megnyilvánulásaként, kiemelt részletmegoldásokban fellelhetők a magyaros szecesszió motívumai. Baumgarten Sándor, aki irodájában pár éven át együtt dolgozott Lechner Ödönnel (1845-1914) a magyaros szecesszió „iskolateremtő géniuszával”, a homlokzatok kiképzésének „metodikájánál” több részletben átvette Lechner „ornamentikatárát”, vagyis szabadon használta a népművészeti, valamint az ázsiai ihletésű díszítéseket. A középrizalitot lefedő sátortető konkáv kiképzése és süvegszerű formája az ősi, a magyarság népvándorlás során is használt, azok sátraira utaló motívum.
Millisits Máté felvétele 2025.
Millisits Máté felvétele 2025.
Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium épülete
A felvidéki Rimaszombaton a protestáns oktatás a reformáció korától napjainkig - több kényszerű megszakítással - folyamatosnak mondható. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1853-ban a rimaszombati református gimnázium és az osgyáni evangélikus gimnázium összeolvadásával jött létre a Rimaszombati Egyesült Protestáns Algimnázium. 1884-ben indulhatott meg a 7. osztályban is a tanítás, amelynek eredményeként főgimnáziumi címet kapott az intézmény[42]. A XX. század elején 1903-1904 között nyílt lehetőség, az addigra szűkösé vált régi iskola helyett a historizmus stílusjegyeit mutató "palota" megépítésére. Az új gimnáziumot Tóth Béla rimaszombati építész tervezte. Az épület főhomlokzatát Kálvin János és Luther Márton büsztje díszíti, amelyek Csordás József szobrászművész alkotásai. A két reformátor portréja között az iskola címerét helyezték el, amelyen a kézfogás, a két felekezet együttműködésére utal.
Millisits Máté felvétele 2017
Kecskeméti Újkollégium
Az 1830-ban átadott kecskeméti Ókollégium pár évtized múlva már szűknek bizonyult a benne működő főgimnázium és jogakadémia számára, ezért a Kecskeméti Református Egyházközség presbitériuma egy évtizedes vita után 1906-ban új, az eddiginél nagyobb oktatási épület megvalósítását határozta el.[43] Az egyházközségi szándék találkozott Kada Elek polgármester városfejlesztési elgondolásaival,[44] aki kultúrpalotát szeretett volna Kecskemét központjában létrehozni, így a város által adományozott telken kezdődött meg az első tervek szerint a két intézmény közös otthonának építése. A terveket 1909-ben Dombi Lajos, az iskola rajztanára és Mende Valér építész készítette.[45] Végül csak az iskola épült meg, Mende kiviteli tervei szerint. Az 1911 tavaszán megindult munkákat az 1911 júliusi földrengés félbeszakította, az iskola impozáns palotája 1912 nyarára készült el. Az Újkollégiumnak hívott épületet 1924-ig a református Jogakadémiával közösen, majd egyedül használta a főgimnázium.[46] Építészeti megoldásaiban, különösen a főhomlokzat kiképzésében találkozott a német, angol, illetve finn, magyar szecessziós architectura tömegalkotása az erdélyi népi építészet formakinccsel és népművészeti díszítőelemekkel, amelyeket Mende Valér egyéni hangú alkotássá érlelt.[47]
Magyarországi Református Egyház Zsinatának székháza
A Magyarországi Református Egyház 1881-ben Debrecenben a Református Kollégiumban tartott Alkotmányozó zsinattal jött létre, amely által törvényileg egyesült az addig egymástól teljesen különálló öt egyházkerület. A közös ügyek intéző és döntéshozó szerve a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje lett 1882-től, amely üléseit fél éves rendszerességgel Budapesten egyházi fenntartású oktatási intézet épületében tartotta. A tízévente összehívott törvényalkotó testület számára a konventinél nagyobb létszám miatt, megfelelő helyszínt a magyar fővárosban református objektum nem tudott biztosítani, így az 1890-es években Pest vármegyeháza díszterme adott a Magyarországi Református Egyház Zsinatának ideiglenes otthont. A XX. század hajnalán a következő zsinati ülés helyszíne a Budapesti Ügyvédi Kamara székháza volt. Az állandó helyszín iránti igény érdekében az a konventi döntés született az 1900-as évek elején, hogy székházat építenek, amely nem csupán az ülésteremnek ad helyet, hanem az elnökségi szalonnak és központi irodáknak is. Zuglónak, az Istvánmezőnek hívott városrészében az Abonyi és a Szabó József utca által határolt parcella megvásárlásával megfelelő nagyságú építési telek állt rendelkezése. A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje, tervpályázatot írt ki 1907 elején, amelyre tizenkilenc pályamű érkezett. A Hajós-Villányi építészpáros az „Erős Várunk" jeligéjű tervvel lett az első, amelyért 1000 korona díjazásban részesültek. A két építész, Hajós Alfréd (1878-1955) és Villányi János (1874-1924) 1904-ben hozták létre közös építész irodájukat, amelynek ez az épület lett az első jelentős megbízása. Az építkezés 1908. március 16-án kezdődött el és egy évvel később 1909. április 5-én fejeződött be. A székház külső megjelenésében a késő historizmus stílusjegyeit hordozza, megidézve tömegformálásában a középkori várak monumentális jellegét. A külső falazat és a belső terek növényi ornamentikája a szecesszió világát képviseli.
Az építészek a zsinat üléstermét kétszázhuszonkét ülőhellyel a díszteremben alakították ki, ahol a padsorok széles karéjban ölelik körül az elnökségi emelvényt. Az első konventi ülést a frissen elkészült székházban 1909. április 21-én rendezték meg[48]. Ekkor megemlékeztek Kálvin János születésének négyszázadik évfordulójáról is.
Abonyi utca homlokzat
XX. század eleji képeslap
XX. század eleji képeslap
A magyar református templomépítészet útkeresése a XX. század hajnalán
A XIX. század első felében az antik formakincset felelevenítő klasszicizmus stílusában épültek a magyar református templomok a Kárpát-medencében. A század közepén jelentkező új stílus a romantika, a középkort inkább megidézni kívánta, mint pontosan másolni. Romantikus stílusban kevés templom épült, viszont Budapesten a Kálvin téri református templom az 1850-es években gazdagodott egy Feszl Frigyes (1821-1884) által tervezett középkort idéző síremlékfülkével. A XIX. század utolsó harmadában a historizmus terjed el nemcsak Európában, hanem a többi kontinensen is. Ebben az időszakban a művészek az addig megismert formakincset használták, vagy egy adott régebbi stílushoz visszanyúlva, vagy saját döntésük alapján keverve azokat. A historizmusban a keresztény templomok főleg gótikus stílust idézve épültek fel. A Kárpát-medencében a református templomok többsége, amely a historizmus stílusirányzatához sorolható, ennek a középkor második felében elterjedt művészeti irányzatnak a hatását mutatja. A legtöbb neogótikusnak nevezhető kálvinista templom alaprajzi elrendezésben az előző századok alatt kialakult sémának megfelelően téglány geometrikus formájúnak tekinthető, több esetben kiegészítve a nyolcszög háromoldalával záródó térbővülettel. Az 1880-as évektől több építész, akik külső megjelenésükben gótizáló református templomot terveztek, alaprajzi megoldásaikban magyar viszonylatban újító gondolatokat rajzoltak meg a tervasztalon. Elsőként Schulek Frigyes (1841-1919), majd Pecz Samu (1854-1922) és Sztehlo Ottó (1851-1923) törekedtek a centralizáló, az ideálisnak tekintett kálvinista templom megtervezésére. Pecz Samu a Debrecen Kossuth utcai templom esetében az 1880-as évek második felében, míg Budapesten a Szilágyi Dezső téren 1893 és 1896 között a gyakorlati tervezénél is be tudta bizonyítani, hogy milyen akusztikai és vizuális előnyökkel járhat református templomot centralizáló alaprajzi felfogásban tervezni. A historizmust elhagyva az I. világháború előtti nyugalmas évek lehetőséget biztosítottak arra, hogy nemzeti szecessziós stílusban épüljenek templomok és parókiák református egyházközségek megrendelésére.
Tervező: Schulek Frigyes
Épült: 1882-1884 között
Fortepan 199267 Adományozó: Andres Gyula
Épült 1893-1894 között
Benedek Csaba felvétele 2017
Szilágyi Dezső téri református templom
A budai reformátusok az 1880-as évek közepétől fáradoztak azon, hogy templomtelket kaphassanak. Budapest Székesfőváros közgyűlése 1889 júniusában a Fazekas (mai, 1903-tól használt néven Szilágyi Dezső) tér központi részét díjtalanul átadta templomépítés céljára. Az adomány feltételéül szabták, tekintettel városképi jelentőségére, hogy „monumentális jellegű” templomot építsenek és az építkezést öt éven belül kezdjék meg. A nyílt tervpályázatot 1890-ben írták ki, amelyben kívánatosnak tartották az épület protestáns jellegének hangsúlyozását.
Az akkor már több templomot tervező építész, Pecz Samu[49] „Pentagon” jeligéjű pályatervét hirdették ki győztesnek 1892-ben.
Az 1893 júliusában megindult építkezés során az épület alapjába a Duna közelsége miatt másfél méter vastag betonréteget helyeztek[50]. Pecz a pályatervhez képest némileg egyszerűsített végleges kiviteli tervek elkészítésekor, a harangtornyot a kupolához képest magasabbnak tervezte[51]. A neogótikus stílusban épült templom falait vörös dísztégla, kupoláját Zsolnay-kerámia borítja[52]. Az épület egyediségét centrális alaprajzának újszerű kialakítása adja. Alapformája ötszög, amely négy oldalán poligonális záródású karéjokkal, ötödik oldalán két boltszakaszos hajóval bővített. A Duna felől a főbejárat északi oldalához 65 méter magas, különálló harangtorony kapcsolódik. A belső kialakítás is Pecz Samu tervei alapján történt, szintén neogótikus stílusban. Az úrasztala[53] Darányi Ignác (1849-1927), akkori földművelésügyi miniszter, a keresztelőmedence Kiss Áron (1845-1908) és felesége, a zsoltártáblák Hegedüs Sándor (1847-1906) pénzügyi szakember költségén készült[54]. A neogótikus stílusú orgonaházban 1899-ben kialakított Rieger-orgona[55] a bejárat fölötti karzaton kapott helyet. A harangtoronyban Pecz Samu javaslata alapján négy Bochumban öntött acélharangot helyeztek el a templomépítés idején.[56]
Fasori református templom és a tanoncotthon
Több sikertelen tervpályázat után Árkay Aladár (1868-1932) tervei szerint indult meg a templom építése az Erzsébetvárosban, a Városligeti fasor 5-7. számú telken 1911. július 24-én.
A görög kereszt alaprajzú templom egyesíti magában a századforduló szecessziós magyar, angol, finn építészetének népművészetből merítő gondolatait[57]. A főhomlokzatot kétoldalt egy-egy torony[58] fogja közre, ahol a bejárati falszakaszon Zsolnay-kerámia burkolat található. Négy nagy fesztávolságú vasbeton ív tartja a 13,7 méteres belső átmérőjű kupolát. A földszinti templomteret négy karzat öleli körül. Az építész által megtervezett magas színvonalat képviselő belső teret Róth Miksa festett üvegablakai díszítik. A főbejárattal szemközti orgonakarzat előtt található a liturgikus tér: a fekete márványból készült úrasztala és a szószék együttese. A szószék mögött a hangvető szerepét betöltő fülke felületét borító stukkó motívum-együttes a bejárati kapu díszítését idézi. Mellette kétoldalt 3-3 mózesszék, felette a karzaton a pécsi Angster-gyár által készített orgona áll, amely Lánczy Leó (1852-1921) főgondnok, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének adományából valósulhatott meg. A templomot 1913. június 1-jén szentelték fel Baksay Sándor püspök szolgálatával. Előcsarnokában az adományozók emléktáblái láthatók.
Tervező: Árkay Aladár 1911-1913
Millisits Máté felvétele 2026.
Árkay Aladár a Fasori református templom hátsó udvarán megtervezte a templomépítéssel egyidőben a Fasori Református Tanoncotthon épületét késő szecessziós stílusban. Amíg a templom külső és belső részein a díszítések kiemelt szerepet kaptak, ezen a szociális célú egy emeletes házon az ornamentika használatát költséghatékonysági okok miatt mellőzte az építész. Az építkezés 110 000 koronát kitevő költségeit a Pesti Református Egyházközség biztosította.
A Fasori Református Tanoncotthon 1913. június 15-én nyílt meg, a 14 év feletti, iparos szakmát elsajátítani akaró fiataloknak nyújtott ellátást és lakhatást heti 8 korona fejében, amelyből 3 korona a szülőket és 5 korona a mestereket terhelte. Esetenként a felügyelőbizottság a szülőknek mérséklést engedélyezett, teljes szegénység esetén a kifizetést elengedte. Gál Lajos[59] a Budapest- Fasori Református Egyházközség egykori segédlelkipásztora 1938-ban írásba foglalta emlékeit a tanoncotthon történetéről. A lelkész közléséből tudható, hogy az épület hetven tanonc elhelyezésére szolgált, megfelelő számú fürdőszobával, nappalival, konyhai helyiségekkel, valamint betegszobával. Gál Lajos irányítása alatt a tanoncotthon áldásosan tudott működni az első világháború nehéz éveiben is. A tanácsköztársaság idején 1919 márciusában államosították az épületet. A lelkész a tanoncotthon hanyatlásának időszakát a következő szavakkal foglalta össze:” Sajnos a kommunizmus, átvéve a tanoncotthont, azt tönkretette: kifosztotta kamráit, széthordta edényeit, megrontotta az ifjak szellemét. 1919. évi október hónapban nyílt meg újból otthonunk, de csak lakásra. Az egyetemi ifjúság nyomorára is tekintettel 1920-ban a Ráday- utcai theologiai főiskolai internátusnak egy részét vette át otthonunk, a kisrészben bennlakó tanoncokon kívül. Végül engedve az angol misszió csakis egyféle otthon segélyezése iránti kívánságának, megszüntette a tanoncok bennlakását, és fenntartotta a főiskolai hallgatókat, Vass Kálmán gondnoksága alatt 1926. évig, amikor az épületet a más célnak szóló Juliánna iskolának rendezte be a volt budapesti egyházközség presbitériuma.”[60]
Az 1926-ban jelentős holland támogatással megnyitott Julianna Református Iskola tíz éven át működött a tanoncotthon egykori épületébe, majd azt lebontották, helyére az iskola több szintes házát építették, amelyet 1936 novemberében avattak fel.
Tervező: Árkay Aladár 1912.
A terv őrzési helye: Ráday Levéltár
Református templomépítészet a két világháború között
A Magyarországi Református Egyház egyházkerületei közül a Dunamelléki Református Egyházkerület épületállománya növekedett a legjelentősebb mértékben Ravasz László püspöki szolgálata alatt 1921 és 1948 között.
Különösen Budapesten és a főváros elővárosaiban épültek szép számmal templomok és iskolák. Volt olyan templom, amelynek építése alig fél évet vett igénybe, és előfordult az is, hogy a pénzhiány miatt tíz évnél is hosszabb ideig épült egy-egy templom. Akadt olyan egyházközség, akik a gyülekezeti ház céljára emelt épületet alakították át templommá.
A fénykép a Ráday Levéltár tulajdona.
A Budapesten épült templomok sajátossága az, hogy majd mindegyik altemplommal épült, amelyek így a hitéleti és a kulturális életnek is otthont adtak. Sokszor egy bérház megépítése szolgált fedezetként egy templom megépítéséhez. Több templom és iskola a holland, illetve a svájci reformátusok hathatós anyagi támogatásával valósult meg.
A Ravasz László püspöksége alatt épült templomok egyedisége az, hogy a templomok külön nevet kaptak, esetenként a püspök javaslata alapján. Ilyen elnevezések lettek többek között a Magyar Advent Temploma 1928-1930. (Budapest-Kelenföldi Református Egyházközség temploma), a Magyar Reménység Temploma 1927. (Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközség temploma), a Magyar Feltámadás Temploma 1926-1927. (Budapest-Budafoki Református Egyházközség temploma), a Magyar Sáfárság Temploma 1933-1936. (Budapest-Rákospalota-Újvárosi Református Egyházközség temploma) a Horthy Miklós Emléktemplom 1924-1928. (Budapest-Kispest-Wekerletelepi Református Egyházközség temploma), Feltámadás Temploma (Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség temploma 1927-1933)[61] a Hálaadás Temploma 1937-1940.(Budapest Pozsonyi úti Református Egyházközség temploma), a Hazatérés Temploma 1938-1940.(Budapest-Szabadság téri Református Egyházközség temploma), az Emlékezet Temploma 1930-1935. (Budapest-Nagyvárad téri Református Egyházközség temploma), a Felszabadulás Temploma 1932-1941. (Budapest-Pestszentlőrinc Kossuth téri Református Egyházközség temploma).
Millisits Máté felvétele 2016.
A korszakban épült templomok a művészeti stílusok tekintetében nagy változatosságot mutatnak, van olyan, amelynek külső kiképzésén a neobarokk hatást lehet megfigyelni, ilyen az Almási Balogh Pál (1869-1945) építész által 1927-ben tervezett Magyar Reménység Temploma. A középkori, leginkább az Árpád-kori művészet díszítőelemei köszönnek vissza Dudás Kálmán által tervezett Emlékezet Temploma épületén. Ezt a templomot az I. világháborúban elhunyt hősök tiszteletére emelték, a templomtérben az elhalálozott katonáknak emléktáblát helyeztek el hozzátartozóik, szeretteik nevével, családi címerével együtt. A táblát állíttató családok anyagi hozzájárulásukkal támogatták az építkezést, de a költségek fedezéséhez a gyülekezet egészének jelentős hozzájárulására volt szükség, ezért az adakozás egyedi formáival éltek. Az egyik adományozási lehetőség volt a gyaloglójegy vásárlása. Aki, ezt a donációs lehetőséget választotta vállalta, hogy gyalog közlekedik és a tömegközlekedési jegy költéségét az építkezés támogatására ajánlja fel.
A két világháború közötti magyar református szakrális építészetnek több szempontból kiemelt figyelmet érdemlő alkotása Medgyaszay István (1877-1959) által Kelenföldön tervezett Magyar Advent Temploma.
Budapest Kelenföld nevű városrészében a XX. század hajnalán szerveződő[62] gyülekezet a Budai Református Egyházközség leányegyháza volt. Sebestyén Andor (1889-1977) vallásoktató lelkész[63] minden vasárnap tartott Kelenföldön református istentiszteletet, 1922-től a sűrűbben lakott lágymányosi városrész egyik iskolájának tornaterme fogadta be a hitéleti alkalmakat. Többévi előkészítés, országos és egész Európára kiterjedő gyűjtés után 1928. szeptember 30-án tették le az egyházközség templomának alapkövét az akkori Fehérvári út és a Lenke út sarkán, a mai Októberhuszonharmadika utcában[64]. Az ünnepi alkalmon Ravasz László püspök szolgált.”[65]
Az épületnek a Magyar Advent Temploma nevet adták, arra utalva, hogy 1919 őszén Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg Kelenföldön át vonult be a fővárosba. Az építkezés költségeit a körzet reformátusainak adománya mellett több minisztérium, Budapest Székesfőváros, továbbá holland[66] és észak-írországi református hívek biztosították. Az építkezés fővédnökének Horthy Miklós kormányzót, mint Magyarország református államfőjét kérték fel. A templomot és az azt közrefogó két négyemeletes bérházat[67] a kor jeles építésze, Medgyaszay István tervezte. A templom épületét 1930. november 16-án ünnepi külsőségek között szentelték fel. Az eseményen megjelent Horthy Miklós, akit katonazenekar és díszszázad köszöntött. Ez volt az egyetlen budapesti református templom, amelynek felszentelésén részt vett. Az eseményről a Magyar Rádió helyszíni közvetítést adott. A templom és a bérház együttese a két világháború közötti építészet nagy figyelmet érdemlő alkotása, amelyre a terméskő és a vasbeton használata mellett a népi építészet formakincsének tudatos alkalmazása jellemző. A templom főhomlokzatát a bejárati árkádsor és a monumentális torony együttese határozza meg. A belső templomtérben a kétszintes karzattal együtt 500 ülőhely van, különleges figyelmet érdemel a liturgikus tér kialakítása, amelyben egységet képez az úrasztala, a szószék és az orgonaházat tartó kopjafaszerű oszlopok fából faragott együttese. A templomnak két harangja van, az egyiket még a templom felszentelése előtt 1930 virágvasárnapján, a másikat, a Horthy Miklós-emlékharangot 1934. november 18-án helyezték el a toronyban.
A templomba a liturgikus tér záródíszét, az orgonát, 1935. december 22-én adták át rendeltetésének, amely a németországi Walker-gyárban készült, kezdettől villanyszerkezet működteti. Ez a megoldás Magyarországon az 1930-as években újdonságnak számított. A hangszert korábban néhány évig egy budapesti moziban némafilmek zenei aláfestéséhez használták.
A közelmúlt református templomépítészete a Kárpát-medencében
A Kárpát-medencében az elmúlt harmincöt év református templomépítészetében főleg az évszázados hagyományokhoz történő erőteljes ragaszkodás figyelhető meg, de az állandó megújulás igényét képviselve több modern felfogású „Istenháza” mutatja a magyar kálvinisták nyitottságát a XXI. század új nyelvet beszélő architektúrája iránt. A templomépítéseket a XX. század első felében a hívek igényei és anyagi lehetőségei határozták meg a Kárpát-medencében. Magyarországon a kommunista diktatúra előbb tiltotta, majd szigorú feltételekhez kötötte új templomok építését.
Az 1970-es és 1980-as években házgyári technológiával felépített lakótelepeken nem is tervezték és a legtöbb esetben nem is engedélyezték templomok megépítését. Változás 1990 után következett be, innentől a magyar templomépítészet reneszánszáról beszélhetünk.
A rendszerváltás utáni első budapesti protestáns templom a XIX. kerületben található. A Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség 1947-ben épült temploma 1992-re annyira rossz állapotba került, hogy felújítása helyett teljesen új épület megvalósítása mellett döntöttek. Tervezőjének az egyházközség presbiterét, Nagy Béla építészt kérték fel. A régi épület elbontása után, 1992. június 5-én ünnepség keretében helyezték el az új épület alapkövét. A templomszentelési hálaadó istentiszteletet 1994. szeptember 25-én tartották Hegedűs Lóránt a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének szolgálatával.
A Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség 1994-ben átadott épülete a modern református templomépítészet egyik értékes alkotása. Tudatosan megszerkesztett alaprajzi elrendezése lehetővé teszi, hogy egyszerre lehessen a gyülekezet háza és Isten háza is: az emeleti szinten található a karzattal ellátott templomtér, a földszinten a gyülekezeti termek, az alagsorban pedig a kiszolgálóhelyiségek. A templom külső tömegformálása a közeli Wekerletelep 1910-es években épült házainak magyaros szecessziós stílusában fogant térstruktúráját idézi.
Békásmegyeren az 1970-es évek végén épült fel Budapest egyik legnagyobb lakótelepe, a panelházegyüttes ötvenezer ember számára adott lakhatást. A protestáns templomok a rendszerváltás utáni első évtized végén épültek, bizonyságot téve arról, hogy bár a bukott diktatúra nem számolt keresztény templomokkal ezen a területen, de a panelrengetegben is szükség van az imára hívó harangszóra, a megbékélésre intő tanítás továbbadására. A lakótelep reformátusai a csillaghegyi templomba járhattak istentiszteletre, a rendszerváltás után pedig a békásmegyeri közösségi ház adott helyet a hitéleti alkalmaknak.
A Csobánka tér 8. számú telken 1999 októberében elkezdődött építkezés anyagi fedezetét a helybeli reformátusok mellett a németországi testvérgyülekezet, az állam és a kerületi önkormányzat biztosította. Az alapkőletételi ünnepséget 1999. december 5-én, a felszentelést pedig 2001. június 16-án tartották. A Gyertyános Zoltán és Békefi György építészek tervezte templom épülete a XXI. századi magyar egyházművészet kiemelkedően értékes alkotása, amely ötvözi a hagyományos építészeti formanyelvet a modern szakrális művészi törekvésekkel. A lakótelepi házak és a 11-es főút közötti mesterséges dombra épült templom jellegzetessége az a számos, változatos formájú és nagyságú ablak, amely a nap minden órájában más és más fényhatást biztosít. A dél felé néző főhomlokzata várszerűen zömök, a falak zártságát csak a lőrésforma ablakok törik meg. A karzattal ellátott belső tér 300 ülőhelyet biztosít, az összenyitható gyülekezeti teremmel együtt 500 fő befogadására alkalmas.
Millisits Máté felvétele 2004.
A káposztásmegyeri lakótelepet Újpest északi részén 1982-ben kezdték építeni, a szocialista korszak nagy kiterjedésű lakótelepei közül utolsóként. Az 1989–1990-es politikai változások előtt itt sem nyílt lehetőség templomépítésre, az istentiszteleteknek a Káposztásmegyeri Közösségi Ház adott helyet. Az önálló Budapest-Káposztásmegyeri Református Missziói Egyházközség 1997-ben alakult meg, 1998-ban Újpest önkormányzata telket adományozott számukra templomépítésére. Az ünnepélyes alapkőletétel 1999-ben történt, maga az építkezés 2001-ben kezdődött Potzner Ferenc Ybl-díjas építész tervei alapján. Az építkezés tíz évig tartott egyházi, állami és önkormányzati támogatással, illetve a hívők és külföldi támogatók adakozásából. A templomot 2011-ben szentelték fel.
A templom és a hozzá kapcsolódó gyülekezeti célokat szolgáló helységek, valamint a parókia U alakú alaprajzot mutat. Az épületegyüttes külső megformálásában azokkal a XX. század első felében készült alkotásokkal folytat párbeszédet, amelyeknek létrehozói ötvözni tudták az erdélyi népi építészetet a finn és az angol architektúra nemzeti karaktert kereső világával.
Potzner Ferenc művében a megújuló tradíció és a kortárs szellem harmonikus egységet hozott létre; az épületegyüttes által határolt kis kert a középkori kolostorok világát idézi.
Millisits Máté felvétele 2005.
A több évszázados református templomépítési tradíciók mellett, azokat figyelembe véve a magyar organikus építészet két kiemelkedő jelentőségű alkotóművésze Makovecz Imre (1935-2011) és Csete György (1937- 2016) a Kárpát-medence különböző tájegységein tudtak kiemelkedő értékű református templomokat, valamint több esetben a szakrális térhez kapcsolódó gyülekezeti központot, parókiát tervezni.
Csete György kőszegi templomát 1996-ban szentelték fel. Két nagy egységre bontható, a földszint a gyülekezeti ház szerepét tölti be, míg az első emelet a tulajdonképpeni szakrális tér. A templomtér centrális alaprajzú, az üvegből készített úrasztala a liturgikustér mértani középpontjában helyezkedik el.
Makovecz Imre protestáns vonatkozású munkái közül kiemelt figyelmet érdemel két erdélyi református temploma, amelyek kapcsolatot mutatnak a helyi építészeti hagyományokkal. Vargyas kálvinista egyházközsége régi, középkori eredetű temploma helyett újat kívánt építeni. Makovecz Imre az eredeti templom kulturális örökségét kiemelve rajzolta meg a terveket, amely alapján a középkori templom töredékei egybeolvadtak a megvalósított épület új részeivel. A Vargyasi Református Egyházközség templomának felszentelése 2005. október 3-án történt.
Millisits Máté felvétele 2015.
A másik említést érdemlő református temploma Makovecz Imrének Kolozsváron épült 1999 és 2008 között az „Isten Csodáinak Temploma" nevet kapta. A Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség templomának sarkain bástyaként jelenik meg négy torony, amelyek összetétele a középső nagyobb gúla mellett három kisebb tornyocskából áll. Az egyéni „makoveczi-ízt" mind a négy toronynál az egyedi sarokkialakítás adja. Ezen épületrészek két mandula formájú nyílása, bagolyszemekre emlékeztetnek. A tornyok talpazatánál megjelenő kváderköves kialakítás az erdélyi erődtemplomok, a négy fiálés lezárás pedig a Kolozsvárhoz közeli Kalotaszeg vidékén gyakori építészeti megoldást idézi. A háromnyílású fa keretezésű főbejárat egyszerre mutat a Római Birodalom idejétől elterjedt diadalívekre és a székely kapuk világára. Belső terében Makovecz Imre korai munkájának, a farkasréti temető ravatalozójának formai megoldására ismerhetünk. Mindkét épület faszerkezetének kialakítása a nézőben a tüdőket védő bordarendszerre emlékeztet.
Az eddig bemutatott református templomok, ha olykor sok nehézség árán, de nemes összefogást példázva elkészültek, a hálaadó, templomszentelő istentiszttelet keretében az adott egyházközség birtokba vette azokat, vasárnapról-vasárnapra lehetőség van megélni a hitbeli egységet a gyülekezeti tagokkal. Bármilyen stílusban épült is a református templom, méretében lehet több ezer főt befogadni képes „Alföld katedrálisa”, vagy csak húsz-harminc embernek lelki hajlékot biztosító otthon, mint a vargyasi református templom. A művészettörténeti értékek megismerésen túl elmondható, hogy a több ezer templomot használó magyar református közösség Istennek ad hálát a gyülekezetei és templomai megmaradásáért és nyitott szívvel, és nyitott ajtóval várja azokat, aki meg kívánják ismerni a magyar református épített örökséget.
[1] Az első magyar református templom 1892-ben épült az Amerikai Egyesült Államok területén Pittsburghben.
[2] A Heidelbergi Káté 1646 óta a magyar reformátusok hitvallási irata, amelyet a Szatmárnémetiben megtartott zsinaton fogadtak el.
[3] Kuminetz Géza: A szakrális hely és közösség szerepe a pasztorációban. Az ecclesia mint épület és mint közösség. Magyar Sion. V. (XLVII.) évfolyam 2011. 2. szám. 186. old.
[4] A római katolikus egyház hivatalos kánon könyve meghatározása szerint:” Az oltár, amelyen jelenvalóvá lesz a keresztáldozat a szentségi színek alatt, egyúttal az Úr terített asztala is: a szentmisén erre hivatalos az Isten népe, hogy része legyen benne; az oltár a középpontja annak a hálaadásnak is, amely az Eucharisztiában nyeri el a tökéletességét.” Római Misekönyv Általános Rendelkezése 296.
[5] Entz Géza: Erdély építészete a 11-13. században. Kolozsvár, 1994. címmel kiadott könyvében, a monográfiája idő és területi határai (Román Köztársaság magyarok által lakott területe, a történelmi Erdély, valamint Partium) között az alábbi templomokat vette számba, mint református használatban állókat: Ákos, Algyógy, Alsószentmihályfalva, Alsótök, Baca, Bádok, Bálványosváralja, Bánffyhunyad, Bethlen, Bibarcfalva, Bodonkút, Bonchida, Botháza, Bögöz, Cege, Cegőtelke, Csombord, Déva, Erdőfüle, Felőr, Felsőboldogfalva, Felsőtök, Feltorja, Fülpös, Gerend, Gidófalva, Gogánváralja, Gyalu, Gyerővásárhely, Györgyfalva, Gyulakuta, Harcó, Hidvég, Ikafalva, Kecsed, Ketesd, Kide, Kispetri, Kolozs, Komlód, Köpec, Kraszna, Krasznacegény, Küküllővár, Magyarborzás, Magyarderzse, Magyargyerőmonostor, Magyarkiskapus, Magyarlóna, Magyarnagykapus, Magyaró, Magyarpéterfalva, Magyarrégen, Magyarsáros, Magyarvalkó, Magyarcsapó, Marosnagylak, Marossárpatak, Marosszentanna, Marosszentimre, Marosszentkirály, Méra, Miklósvár, Nagyenyed, Nagygalambfalva, Nagypetri, Nagyrápolt, Nagytermi, Noszoly, Ormány, Őraljaboldogfalva, Ördöngösfüzes, Patakfalva, Pókafalva, Pókakeresztúr, Retteg, Réty, Sajósárvár, Sárd, Sáromberke, Sárvásár, Somkerék, Somlóújlak, Szamosújvárnémeti, Szásznyíres, Szék, Székelydálya, Székelyvaja, Szészarma, Szilágynagyfalu, Tompaháza, Tordaszentlászló, Tövis, Türe, Uzdiszentpéter, Vasasszentegyed, Vice, Vista, Vízakna, Zalán.
[6] Ötszáz éves a kolozsvári Farkas utcai templom. Szerk.: K. Fogarasi Zsuzsa. Budapest, 1986.
[7] Marosvásárhely és vártemploma. Szerk.: Medvigy Endre. Budapest, 1990.
[8] Prokopp Mária: Somorja középkori temploma. Budapest, 2005.
[9] Az egykori monostor templom épületplasztikai díszítése mind a homlokzatokon, mind az épületbelsőkben magas kvalitású, különösen a pillérkötegek fejezetein található levél és állatalakos ornamentika kidolgozottsága tanúskodik az itt dolgozó kőfaragók magas szakmai tudásáról. Az egykori főszentély falait egybefüggő falképegyüttes borítja, mely a XIII század utolsó negyedére datálható Mária megkoronázását ábrázolja. Két oldalán a tizenkét apostol sorakozik, a hevederíven Szent Miklós és Szent György alakja látható. A négyezeten a Szent László király legendájának részletei, illetve az Utolsó Ítélet falképtöredékeit tárták fel a XX. század elején.
[10] Jean Perrissin. Intérieur du temple de Lyon, dit du Paradis. Reproduction du tableau l'original de 1564, huile sur toile. Genève, Bibliothèque publique et universitaire. A festmény a Genfi Városi Könyvtár tulajdona.
[11] Jacques II Androuët du Cerceau (c. 1550/1560 - 1614) Neves francia építész, részt vett a Louvre, több szálloda és kastély tervezésében. Protestáns volt, leghíresebb műve a charentoni templom.
[12] A charentoni templom mintájára számos protestáns istentiszteleti hely épült fel a Német-Római Császárság területén, Hollandiában, a skandináv országokba, Nagy-Britanniában és kisebb számban a Magyar királyság területén.
[13] Salomon de Brosse (c. 1565/1571 – 1626) híres építészcsalád tagja, Cerceau unokaöccse. Kastélyok, paloták tervezője.
[14] Szenci Molnár Albert hosszabb időt töltött a XVII. század elején Hanauban, mivel ebben a városban nyomtatták ki 1608-ban a teljes magyar nyelvű Szentírásnak az általa elkészített javított szövegváltozatát. Szenci Molnár Albert minden bizonnyal nem csak látta, hanem meg is figyelte, az 1600 és 1608 között épült hanaui hugenotta templomot. Molnár Albert 1612 és 1613 között a Kárpát-medencében élt és lelkészként szoltált.
[15] Luther Márton: Négy vigasztaló zsoltár Mária magyar királynéhoz 1526. Fordította és a bevezető tanulmányt írta: Böröcz Enikő. Budapest, 1996.
[16] Bár a török hódoltság több településén a megszálló iszlám vallású közigazgatás nem gátolta a reformáció követőinek hitélet gyakorlását, de szandzsákközpontokban, mint például Hatvan mezővárosa, nem nyílt lehetőség se evangélikus, se református gyülekezet megalakulására.
[17] A török hódoltság korában mecsetté alakították át Budán a keresztény templomokat, a Nagyboldogasszony templomot már az 1541-ben történt megszállás után azonnal, míg a Mária Magdolna templomot a XVII. század elején. Ennek a dzsámivá alakított templom tornyát minaretként használták, óraszerkezete miatt Órás dzsáminak is hívták.
[18] Szilágylompértiben a református templom festett kazettás mennyezetének Ádám – Éva kazettája a XVIII. századból való.
[19] A „Kánaáni követjárás” megtalálható többek között a kárpátaljai técsői református templom festett kazettáján is.
[20] A Nagyharsányi Református Egyházközség 1566-tól használja folyamatosan református templomként az épületet.
[21] Marosi Ernő: Magyar református templomok/ - művészettörténeti áttekintés. In. : Református templomok Magyarországon. Szerk.: Dercsényi Balázs. Budapest, 1992. 29. old.
[22] Szakács Béla Zsolt: Csaroda református templom. Budapest, 2013.
[23] A templom a középkorban a Mindenszentek, míg a református közösségtől történt visszavételt követően a Kisboldogasszony titulust viseli. Az épület még az Árpád-korban 1242 és 1260 között épült.
[24] Millisits Máté: A protestáns gályarabok és De Ruyter admirális emlékezte. In.: A reformáció kincsei. II. A Magyarországi Református Egyház. Szerk.: Kollega Tarsoly István – Kovács Eleonóra. Budapest, 2017. 80-83. old.
[25] Mályusz Elemér: A türelmi rendelet. II. József és a magyar protestantizmus. Budapest, 1939.
[26] II. József uralkodását legfontosabb bibliográfiai irodalommal együtt tárgyalja: Derek Beales: Joseph II. 2. Against the World. Cambridge, 2009.
[27] Fabinyi Tibor: A türelmi rendelet Magyarországon. Theologiai Szemle. 1982./1. új évfolyam. XXV. évfolyam. 33-38. old. továbbá Kormos László: A türelmi rendelet és a tiszántúli protestánsok. Debrecen, 1983. (Különlenyomat a Debreceni Déri Múzeum 1980. évi évkönyvéből)
[28] Péterffy Ida: Ismeretlen versek II. József türelmi rendeletéről. In: Confessio 1981/3. 5. évfolyam. 117-120. old.
[29] Szoboszlay István: A türelmi rendelet mai templomai. In: Confessio 1981/1. 3. évfolyam. 38-47. old.
[30] A vegyes házasság megkötésekor az egyik félnek nyilatkozni kellett, hogy beleegyezik abba, hogy a leendő gyermek a másik fél felekezetéthez fog tartozni. A római katolikus egyház kánonjogi törvényekre hivatkozva fontosnak tartotta, hogy mindig a katolikus fél javára történjék a reverzális adása.
[31] id. Fabinyi Tibor: Az első kövek. A gyülekezet, templomot és iskolát építő pesti evangélikusok története 1787-1811. Budapest, 2000.
[32] E templom körüli beépítetlen, szabad területen az 1980-as évek elején alakították ki az ország első és máig egyetlen olyan falumúzeumát, amely nem skanzen, hanem élő faluban jött létre, hogy bemutassák a somogyi faépítkezés legszebb emlékeit.
[33] A későbbi évszázadok során megsemmisült épületből egyetlenegy kőemlék maradt fenn, egy boltozati zárókő, amelyen az Agnus Dei, vagyis a zászlós Isten báránya ábrázolás látható.
[34] A harangot Regner János németprónai mester öntötte. Debrecenbe 1637 nyarán szállították, egy ideig a temetőkertbe helyezték el.
[35] A harang alapanyagául szolgáló bronzot I. Rákóczi György az 1631-ben sikeresen megvívott rakamazi csatában, az ellenségtől hadizsákményként elkobzott ágyuk felhasználásával tudta biztosítani.
[36] Balogh István: A debreceni Nagytemplom. Bp., 1962. 11. old.
[37] Balogh István: A debreceni Nagytemplom. Bp., 1962. 13. old.
[38] Debrecen templomai. Szerk. Szűcs Ernő. Debrecen. évszám nélkül, 8. old.
[39] Zászkaliczky Zsuzsanna: A Ceglédi Református Nagytemplom építéstörténete. In.: Hild József építészete. Tanulmányok az építész halálának 140. évfordulóján rendezett konferencia anyagából. Szerk,: Marótzy Katalin, Bp. 2008. 145-146 old.
[40] A sárospataki bibliotéka a Kelet-Magyarország egyik legjelentősebb, a Debreceni Református Kollégium könyvtárához mérhető protestáns gyűjteménye, közel négyszáznegyvenezer kötetet számlál.
[41] Bibó István: Pollack Mihály. Bp., 2008. 92-93.old.
[42]Napjainkban az épületben az 1999-ben alapított Tompa Mihály Református Gimnázium működik, amely a Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium szellemi örökségének továbbvivője.
[43] Katona Mihály: A Kecskeméti Ev. Ref. Főgimn. tanári karának javaslata a főgimn. államsegéllyel újjászervezése tárgyában. Kecskemét, 1896. A különböző elképzeléseket összegzi az egyháztanács elnökségének jelentése: Emlékirat a kecskeméti ref. főiskola építése ügyében. Kecskemét, 1910.
[44] Kecskemét városközpontjának kiépítéséről lásd: Simon Magdolna: Tervek és épületek. Kecskemét építészete a századfordulón a Bács-Kiskun Megyei Levéltár tervanyagának tükrében. In: Cumania 8. A Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve 1984. 13-56 old.; Sümegi György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón 1890-1919. In: Bács-Kiskun Megye múltjából IX. 1987. 357-533 old.
[45] Dombi Lajos és Mende Valér: Tervleírás a kecskeméti áll. s. református főgymnásium új épületéről. Kecskemét, 1909. április 25. Kézirat, KREK V. Az Újkollégium építési iratai I-V. doboz. Ugyanitt megmaradt az építési napló is.
[46] Szappanos Károly: A kecskeméti református egyház és iskolái története 1564-1931. Kecskemét, 1931. 23. old.
[47] Gerle János: Mende Valér. In: Magyar Építőművészet 1987/4-5. 78. évfolyam, 43-48. old.
[48] A Magyarországi Református Egyház Konventjének az új székházban tartott első üléséről beszámolót közölt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1909. 52. évfolyam 17. szám 262-263. old.
[49] Pecz Samu: A protestáns templomok építéséről, kapcsolatban a debreceni kálvinista új templom részletes ismertetésével. A Magyar Mérnök-és Építész-Egylet Közlönye 1888. 22. évfolyam, 5 szám. 199. old.
[50] Pecz Samu műépítész, műegyetemi tanár életrajza. Pecz Samu kéziratként, 1920-ban kézírással készített önéletrajzát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltára őrzi 405.864. számon.
[51] A tervet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi T-6, No. 30/2 szám alatt Pecz Samu hagyatékában. Az 1891-ben készített terv méretei és adatai, rajzlap, tus, akvarell, 97,5 x 5,15, rajz maga 79,5 x 50 cm
[52] Millisits Máté: A Szilágyi Dezső téri református templom. In: Budapest a színes város Zsolnay épületkerámiák Budapesten. Szerk.: Millisits Máté. Budapest, 2006. 67. old.
[53] A tervet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi T-6, No. 30/12 szám alatt Pecz Samu hagyatékában. Az 1895-ben készített terv méretei és adatai, rajzlap, tus, akvarell 71,5 x 52,5 rajz maga 57,5 x 38,5 cm. Felirata:” A budai ev. ref. templom felszerelése; Úr asztal” jelezve jobbra lent:”Pecz Samu 895 III/14”
[54] Hegedüs Sándor a magyar református közélet meghatározó személyisége volt a XX. század hajnalán, nagyobb közegyházi szolgálatát feldolgozta: Tőkéczki László: Hegedüs Sándor, a hívő református és dunántúli főgondnok. In.: Hegedüs Sándor, a százkezű politikus. Tanulmányok, dokumentumok. Szerk.: Katona Tamás és Szász Zoltán. Budapest, 2014. 239-252. old.
[55] A Rieger-gyár által készített orgona 13 200 koronába került. Az egyházközség a pécsi Angster-gyártól is kért árajánlatot, és orgonatervet, de a pesti cég ajánlata bizonyult kedvezőbbnek. Angster-tervet a Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára őrzi Angster-iratok és tervek gyűjteményében, a nem megvalósult orgonatervek között BO52 szám alatt.
[56] Mindegyik acélharangon megtalálható a készítő gyárral kapcsolatos felirat:” GEG. V BOCHUMER VEREIN BOCHUM”
[57] Millisits Máté: A magyar art deco aranykapuja. Száz éves a Városligeti fasori református templom. Magyar Iparművészet. 2013. 20 évfolyam 1. szám, 17-22. old.
[58] A harangtorony a bal oldalon monumentálisabb, a jobb oldalon a lépcsőtorony kisebb kialakítású.
[59] Gál Lajos, más írásmóddal Gaál Lajos 1887−1953 között élt. Kovács Emil mellett a Budapest-Fasori Református Egyházközség segédlelkésze volt 1913-tól 1921-ig, majd 1921 és 1944 között a Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség lelkipásztoraként szolgált.
[60] Gál Lajos: A Fasori Református Tanoncotthon, A fasori református templom építésének 25 éves jubileumi ünnepére (alkalmi kiadvány), Bp. 1938. 22. old.
[61] Millisits Máté: Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség története. Készült a „Feltámadás temploma felszentelésének 75. évfordulója alkalmából. Budapest, 2008.
[62] A Kelenföldön élő reformátusok részére 1910-től 1929-ig a pályaudvar melletti Községi Iskola barakképületétében 1920-ig havonta, később gyakoribb rendszereséggel tartottak istentisztelet.
[63] Nagy Zsombor: Sebestyén Andor, a kelenföldi egyházközség megszervezője és első lelkésze. In: Reformátusok Budapesten. Szerk.: Kósa László. Budapest, 2006. 621-627. old.
[64] Magát az építési telket 1926-ban vásárolták meg.
[65] Ravasz László a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke az alapkőletételi ünnepségen tartott igehirdetésében megfogalmazta: „Azért kell egy új hajlék itt Budapesten, ahol a kereszt bolondságát hirdetik, ahol a kereszt véres áldozatáról prédikálnak és ahol az ó-ember megöldöklésének szent gyakorlatait végzik. Ravasz László: „A Magyar Ádvent temploma”. In: Ravasz László: Legyen Világosság. Beszédek, írások. II. kötet. Budapest, 1938. 166. old.
[66] A Magyar Advent Temploma aranykönyve. Szerk.: Samu János- Sebestyén Andor. Budapest, 1935. 50. old.
[67] A bérház, ahol az egyházközség irodája is található 1929. november 1-jére készült el.